Csütörtök

Csodás csütörtök. Az egyik (immár ex) hallgató minden nap valami alliterált örömködéssel igyekezett feldobni a reggeleinket. Nem bánnám, ha ez a csütörtök tényleg csodás lenne, mert az utolsó néhány tanítási napra sikerült elkapnom B-től a betegségét, de most képtelenség itthon maradni, holnap reggel osztálykarácsony.

Kúrálom inkább magam mindenféle népi gyógymóddal, gyömbér, citrom, méz, tea, alvás, meg kevésbé népi megoldásokkal, mint az aszpirin és a C-vitamin. Egyelőre döntetlenre állunk, de azért azt remélem, most már majd csak lesz jobb. Persze ha minden kötél szakad, akkor a péntek esti kollegiális karácsonyi barátkozást lemondom, és alszom helyette itthon. Majd meglátom.

A mindennapi feladatok mellé most így karácsony előtt egyébként még bekúszott a nyári nyelkurzus szervezése is, amire tényleg nem vágytam. Végigböngészve a nyelviskolákat, azt kell mondjam persze egyelőre látatlanban, hogy hasznosabbnak tűnnek a kurzusok, mint azt eddig gondoltam, de azon azért ez sem változtat, hogy a drága, adófizetők pénzéből finanszírozott kiruccanásnál egy (nyelv)oktatási reform sokkalta hasznosabb lenne hosszú távon. Arról a bosszantó tényről meg már nem is beszélek, hogy a médiában szajkózott félmilliós (nettó 200e se) díjazásomért hónapokig szervezek, majd két hétig szívok 17 kamasszal külföldön. Még ha a festői szépségű ír zöldben is. Túl vagyok fizetve, és az állam pénzén nyaralhatok, mondják sokan. Menjél te, mondom én. Na de kit érdekel, én mit mondok.

Persze nem kötelező elvállalni, ez is igaz, de azért van presszúra a szülők felől, mert ugye milyen szar iskola az már, ahol erre sem képesek a tanárok, pedig... Hát így. Annak azért örülök, hogy a főnökeim legalább nem igyekeznek rábeszélni senkit semmire. Miközben szülőként persze látom a gyerekem sulijában azt is, mennyire nehéz a gyerekeknek, ha nincs elég kísérőtanár. No mindegy, egyelőre úgy vagyok ezzel, hogy meglátjuk, mi lesz belőle. Lehet klassz is, meg lehet rossz is. Majd előtte alaposan kialszom magam. Végül egyébként Nyugattal utazom, ami nem olyan rossz, mert nagyon nyugis pali, de közben meg az is tény, hogy az lesz megcsinálva, amit én megcsinálok. Jó, cserébe ő majd apjuk helyett apjuk lesz a fiúknak két hétig. Többségüknek úgysincs apja. 

Más nincs. Ma már csak öt óra, meg egy tanári karácsony, aztán jöhetek haza aludni.