Folyó

Telik az idő, mindjárt vége az évnek, a nyakunkon 2020. Őszintén szólva nem is álmodtam, hogy ilyen sokáig élek: gyerekkoromban már az ezredforduló is elérhetetlen messzeségben volt, öregnek gondoltam magam addigra, aztán tessék, már azóta is eltelt húsz év.

A sodródó időben persze nem nagyon lehet ácsorogni és mélázni, ott örvénylik az ember bokája körül a világ, úgyhogy jobb, ha továbblép, ha előre néz. Előre nézünk.

A múlt olyasmi, amin változtatni már nem lehet, legfeljebb elfogadni belőle, ami jobbá tette az embert, ami erőt adott. Minden más: a sok szomorúság, az igazságtalan bántás, a gonoszság, mind mögöttünk van, és a folyó sodrása messzire viszi ezeket a dolgokat tőlünk, ha nem láncoljuk őket a bokánkhoz. Azt hiszem, hagyni kell elúszni minden ilyesmit. Nem a mi dolgunk mások haragjával vagy elégedetlenségével, bántó önzésével megküzdeni. Küzdelemnek itt a mi haragunk, a mi elégedetlenségünk és a mi önzésünk - épp elég ezzel foglalkozni.

Tegnap TSB-vel arról beszélgettünk, tényleg jobb a bántó kapcsolatoknak véget vetni. Hiába mondják, hogy a családi kapcsolatok fontosak, ha a legtöbb megbetegítő viszony épp a családokban fordul elő. Nem tudok erre magyarázatot, de nem is keresek. Az ember ne kutasson más motivációi után. Már engem sem érdekel, miért viselkednek úgy a testvéreim, ahogy, mert ez az ő világuk. Néha persze rájuk csodálkozom, de se megváltoztatni nem akarom őket, se elmondani nekik, mit gondolok erről. Beláttam, hogy nem dolgom ez.

Más. Tegnap láttam a Csillagok háborúját, és bár az új részek már rég nem illeszkednek a kultfilm koncepcióba, nagyon kellemes moziélmény volt. Mivel semmiféle elvárásom nem volt, olyan jólesett, mint egy tét nélküli egy gyerekkori mozizás. Azt hiszem, az elvárások teljes hiánya tette élvezhetőbbé a filmet. Lehet egyébként, hogy egy csomó mindennek így kellene nekiindulni az életben: zéró elvárással. Az elvárások beszűkítik az ember gondolkodását, korlátok közé szorítják az örömöt, mert olyanok, mint a nejlonzacskók: alig van benne levegő, hamar bepárásodik, és meg is fulladhat benne az ember.

Más nincs. Ma megint nem dolgozom, csak örülök a szabadságnak, és még az is lehet, hogy megint moziba megyek. Már ha nem dönt le a lábamról teljesen a gonosz nátha. Ha igen, hát akkor majd ezt is elsodorja a folyó.