Here comes

Egyszer minden szar gyerekkornak vége szakad, írta pár hete Gofri valahol, amiben persze igaza van, de közben néha azt érzem, az enyémnek valahogy nem akar vége szakadni. Anyám megállíthatatlan öregedésével újratermelődik az egész frusztráció.

Bár régóta nincsenek elvárásaim az ünnepekkel kapcsolatban, a tegnapi szenteste azért még engem is meglepett. Az elsózott halászlén és a kizárólag laktózzal leöntött többi kaján túl (jó, mondjuk minek annyit enni karácsonykor) a részeg exem diskurzusa anyámmal, E fáradt tekintete a videócseten, felkavarta bennem a régi, rossz emlékeket, mindazt, amiért pár éve úgy éreztem, lehet, hogy addig nem ér véget ez a nyomorult gyerekkor, amíg a világ másik végére nem költözöm. 

Biztos meg kellene végre barátkoznom a gondolattal, az a felnőtt, ugye, hogy nekem Isten a kockavetéskor ebben a tekintetben mínusz egyest dobott, de nem volna rossz erre az egész szarságra múlt időben gondolni. Hogy ez volt, de. Szerencse, hogy vannak gyerekeim, az ő szeretetük sokat segít abban, hogy ne alkoholistaként töltsem a hátralevő éveimet.

Más. Mindebben a nagyon kevéssé barátságos világban most a könyvek és a sorozatok nyújtanak vigaszt. Szántó T. Gábor regénye például, ami úgy lopja be a szívembe magát, hogy közben én soha nem tudnék ilyen távolságtartó mondatokat leírni. Érdekesek ezek az írók, olyan dolgokat szerettetnek meg az emberrel, amikről sosem gondoltuk volna. 

Aztán itt az Unbelievable című sorozat, amit nagyon megkedveltem. Pár hónapja a Hídra voltam így rákattanva, és azon kívül, hogy szeretem a bűnügyi történeteket, ebben a filmben is az fogott meg, hogy női főszereplők vannak. Egy sorozaterőszakoló után folyik a hajsza, és két elkötelezett, szívós, női nyomozó munkáját követhetjük nyomon. Egyébként ugye milyen fura szó a sorozaterőszakoló? Talán a hétköznapokban eszünkbe sem jut, hogy az erőszak olyan rettenetes bűntett, ami örökre az áldozatokkal marad. Nagyon jó film amúgy abból a szempontból is, hogy hideg pontossággal mutatja be, milyen ijesztően gyakori az erőszak, és hogy mennyire hajlamos mondjuk a rendőrség teljes érzéketlenséggel kezelni ezeket az ügyeket. És teszi mindezt úgy, hogy nem szexista, nem melodramatikus. Jó, na.

Más nincs. Ma még vendégség van, ebédre jönnek, vacsorára megyünk, de holnap igazi karácsony lesz. Pihenünk, olvasunk, örülünk egymásnak itthon.

Nem eshet örökké, mondta ma reggel BH. Ezt persze valójában nem tudjuk. De jobb a napfény.