Hétfői gondolatok

Tegnap az jutott eszembe, hogy lassan vége ennek az évnek, sőt az évtizednek is. (Tudom az évtizednek valójában csak jövőre, de akkor is itt vannak a húszas évek.) Esetleg készíthetnék számvetést is, de nem biztos, hogy van értelme, mert az élet az most van, az elért eredményeknek meg úgyis csak abból a szempontból van fontossága, hogy épültem-e általuk. Ilyen értelemben amúgy a kudarc sokszor hasznosabb, többet megtanít magamról, mitn a siker. Szóval nem számvetettem, pedig esetleg kiváló alkalmat teremtettem volna magamnak az önsajnálatra. Nem volt ehhez kedvem. Még az is lehet, hogy nem is lesz. BH mondta, hogy az a legjobb, ha az ember nem ér el semmit. Ezzel a gondolattal még küzdenem kell. 

Egyébként épp pont tegnap idézgette a Kurír a keresztelőpapomat, aki azt találta mondani az adventi elmélkedésben, hogy a dolgok ott kezdődnek, hogy az ember szereti magát. Amíg az nincs, addig Isten se rúg labdába. De most a hittől függetlenül, tényleg sokkal nyomorúságosabb az élet, ha az ember nem szereti magát. Laci atya bölcs ember. 

Más. Olvastam ma reggel egy cikket arról, hogy milyen a fiatalok viszonya a pornóhoz, és megdöbbentem. Valahogy sejti az ember, hogy ez lehet a helyzet, de leírva sokkal nehezebb szembesülni a sivár valósággal. És akkor legyek okos, és valahogy gondolkodjak el a szexedukáción egy olyan korcsoportban, ahol már az ég tudja, mi mindent nem láttak. Ráadásul mintha megint egyre prűdebbek lennének a felnőttek, kínos a téma, miközben ki tudja, ők mi mindent nem láttak már. Azért elég hülye világ ez sok szempontból.

Más nincs. Hétfő van, pizsamanap a suliban. Az legalább vicces, bár nagyobb összegben fogadnék rá, hogy én leszek egyedül pizsiben a tanárok közül. Az se baj.