Kikötő

Szóval megértük megint, itt a karácsony az összes konzumőrültjével, a zuhogó, jeges esővel és a viharos széllel egyetemben. Mindez persze semmit sem von le az ünnep fényéből, főleg ha nyugalmas kikötőre találunk az otthonunkban.  

Jó volna persze, ha kicsit kevesebb dolgot felejtenék el, és akkor már egyáltalán nem kellene boltba mennem holnapig, de lefagy az agyam minden bevásárlóegységben, így van pár dolog, amiért holnap majd be kell ugranom valahová. Viszont örülök, hogy már nem izgatom magam halálra, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem, mert hát valójában sosem úgy alakulnak a dolgok. Nem lesz például nyírfaágakból barkácsolt alternatív karácsonyfánk, mert ugyan szegény TSB édesen megjelent nálam délelőtt fűrésszel meg minden hasznos dologgal, de annyira esett, és annyira láttam a lelki szemeim előtt, hogy főzés és sütögetés közben majd valami szánalmas izét barkácsolok (bár posztolhattam volna ilyen volt a Pinteresten - ilyen lett a valóságban képeket, de inkább legyintettem egyet, és vettem egy kis lucfenyőt. Potyog majd szerencsétlen két nap után, de hát úgyis kivágták, és egyébként meg legalább jó illat lesz, meg gyerekkorhangulat. Most hajlok arra, hogy kipipálok egyet a személyiségfejlődés rugalmas problémakezelés rubrikájából.

Mindeközben kellemes lustaság telepedett rám, így a függönymosást is elengedtem, végül is maradt épp elég tennivaló a listán, és hát ablakot tisztítani zuhogó esőben amúgy sem lehetséges. Inkább főzök, meg sütögetek, délután pedig elmegyek a reumatológus által felírt terápia első foglalkozására, és vizitornázom, meg hagyom, hogy megmasszírozzanak, és valami pakolást rakosgassanak a hátamra. Aztán kinéztem még egy kellemes és gyengéd jógafoglalkozást Adriene-től is, hogy amíg fő a karácsonyi ebéd (előre főzök, amit csak tudok), addig tovább kényeztessem a testem. B-vel még azt is megbeszéltem, hogy majd az esti hajmosás után kicsit vágja le a hajam, mert fodrászhoz már nem jutok el idén. Na, nem mintha különösebb változást lehetne előidézni a fejemen, csak annyi a jelentősége a hajvágásnak, hogy a fürtök egy kicsit rövidebben rugózzanak a fejemen. 

Más nincs, nagyon várom a holnap estét, amikor az anyámnál elköltött vacsora után békésen heverünk majd itthon B-vel, és szirupos filmeket nézünk, aztán békésen olvasgatok a fenyőillatban. Azt is megfogadtam, hogy mivel az orkánban felázott erdőben aligha fogok sétálgatni, holnap délután alszom egy jót. Sok alvással egyébként anyámat is jobban bírom. 

És akkor egy kis jutalomzene minden kedves blogolvasónak.