Kímélet

Néha eszembe jut, amit egy régi háziorvosom mondott nekem talán már tizenöt éve, amikor aggódva kérdeztem, az a rengeteg dolog, amit elfelejtek, nem lehet-e betegségalapú. Érdeklődve nézett rám, nyilván rajongott az öndiagnosztákért. Nem, mondta végül elgondolkodva, inkább az az oka, hogy túl sok minden van a fejében. 

Ez a túl sok minden a fejemben azóta sem lett kevesebb, de hát a világ is ilyen, mindenből túl sok van benne: információból, hülyeségből, feladatból, határidőkből, problémákból. Nem is csoda, ha az ember elfelejt pár dolgot. Én például két dolgot is elfelejtettem a napokban. Az egyik, hogy hetekkel ezelőtt vettem egy adventi teát, minden napra egy filter, nagyon finom gyógyteák többnyire. Ma jöttem rá, hogy ma már a harmadik filternél kellene tartani. Jó, nem dől össze a világ, majd viszek a suliba, és retrospektíve megiszom azt a kettőt. Az inkább bosszant viszont, hogy hiába mondta el a doki tegnap a kenőcs használatát, nem emlékszem rá. Hogy valamennyi napig minden nap, aztán kétnaponta, végül hetente egyszer. Abban bíztam, hogy majd a használati útmutatóban elolvasom, de ott sokkal nagyobb dózisok szerepelnek. Kénytelen leszek írni a doktornak egy emailt. 

Én egyébként ebben nem vagyok hadoválós típus, kerek-perec megmondom, ha elfelejtettem valamit. Mi értelme úgy csinálni, mintha? Ha nem emlékszem, hát nem emlékszem. Persze az is igaz, hogy küzdök ez ellen, mindent felírok a naptáramba és a Google naptárba is. Mondjuk azért az is őrület, hogy tegnap már 2020 március 16.-ára írtam be a kontroll időpontját. Hát nagyon ambíciózus tud lenni az ember, pedig azt se tudja, mi lesz holnap. 

Más nincs, lassan vége a hallgatók gyakorlatának, aminek egyrészt örülök, mert haladhatok a saját tempómban, másrészt meg hiányozni is fognak, mert bár két nagyon más karakter, jó emberek mindketten, és mindkettőjüktől sokat tanultam. A gyakorlatuk végével lassan a téli szünet is elközelg, ami nagy megnyugvás, bár most nem érzem magam olyan hulla fáradtnak, mint az elmúlt években. Mondjuk sokkal többet alszom, az biztos, meg az ősz eleji túlvállalás miatt sokkal jobban oda is figyelek arra, mennyit dolgozom. És ne felejtsük, hogy az olvasás csodákat tesz.

Más nincs, ma oltásra megyünk Nyugattal, megint talán csak mi ketten a tantestületből. Tudom, az influenza elleni oltás hasznossága megkérdőjelezhető, de bízom benne, hogy jól jön majd. Mára nem is terveztem mást, csak a gyógytorna van még, de ha kiüt az oltás, akkor majd legfeljebb kímélő gyakorlást kérek. Egyébként meg azt veszem észre, hogy kíméletesebb lettem magamhoz.