Közelít

Ma váratlanul, minden komolyabb figyelmeztetés nélkül, december lett. Vannak kínosan hosszú hónapok (pl. január), a november viszont mindig meglep. Annyira számítok rá mindig, hogy harmincegy napos, de nem. És akkor még advent is van. Hova lettek az elmúlt hetek vajon?

Na mindegy, ha már így esett, akkor legyen december. Ma reggel még kegyesen hétágra süt a nap, barátságos fényeket ígérve a kiránduláshoz, csak estétől lesz valami tél, meglátjuk valóban megjön-e a hó. Innen a fotelből, trikóban-bugyiban nehéz ezt elképzelni, de a panelt mindig túlfűtik, hiába tekerem le a radiátort, itt örök nyár van.

Mire megittam a kávém és megettem a zabpelyhem, el is múlt a napsütés, szürke fátyolt dobott a tél a reggelre. De sietős valakinek. Berzsenyi nap. Na mindegy, a lényeg az, hogy bár munkám elég sok lenne, egyszerűen képtelen vagyok iskolai dolgokkal foglalkozni. Tegnap szereltem és olvastam, ma kirándulok, mozizok, olvasok, és süteményt sütök. Nem fér ezekbe a hétvégékbe bele az iskola, már nem mintha nagyon bele szeretném szuszakolni. (Jó, a holnapi órákra nyilván kell készülnöm, de elegánsan felülemelkedem ezen az apró, zavaró tényezőn.)

Más nincs. Remélem, lesz fény fotózni.