Tökéletlen

Ma erre a naptári évre hivatalosan is megszabadulok a munkahelyi stressztől, úgyhogy a torokfájásról és a hörgő mellkasról teljes egészében megfeledkezve pontosan úgy fogom tölteni a napom, mint ahogy majd akkor töltöm, amikor, így vagy úgy, végleg elszakadok a közoktatástól. Flitter, fények, zene, öröm, szeretet, diákok. Amiért egyébként is érdemes melózni év közben.
Azt hiszem, annak, hogy még a pályán vagyok egyedül a diákok az okai, és különösen sokat lendített a teherbírásomon az elmúlt évben a saját osztályom. Csoda helyes, okos és végtelenül zizi gyerekek, de hát mi értelme volna a szeretetnek, ha nem épp az, hogy az ember a tökéletlenségéért szereti a másikat.
Más nincs, az élet valójában még fáradtan is szép.