Várhat

Miközben odakint meleg, tejfehér ködben ül a város, én próbálom beosztani a vasárnapot ésszerűen, meg pláne úgy, hogy ne fájjon nagyon az a sok dolog, amit most hirtelen egy nap alatt kell elvégeznem. Így jár, aki szombaton lassan él.

Van ugye a háztartási munka a.k.a. szeretetszolgálat, ami elég időt rabló, de legalább az eredmény szép. Aztán van az iskolai ezmegaz, ami fárasztó, és ráadásul van is bennem lelkifurdalás, hogy miért nem munkaidőben sikerül ezeket elvégezni, miért a pihenőidőmben kell foglalkozni faszságokkal. Van aztán még sok karácsonyi barkácsprojekt és a hobbik meg az olvasás mint élvezet. 

Nem olyan könnyű jól beosztani egy napot, mert egyrészt szeretnék hatékony lenni, másrészt nem akarom, hogy kora délutánra mindentől elmenjen a kedvem. Arra gondoltam, legjobb, ha jógával kezdem a napot, hogy kellően fókuszált legyek, aztán megcsinálok pár koncentrációt igénylő iskolai dolgot (dolgozatok összeállítása, hallgatók igazgatása, feladatsorok ésatöbbi), aztán jöhet a takarítás-főzés-rendrakás szentháromsága, ezt ugyanis anyámmal is lehet, mármint nem zavar, ha beszél közben. Ebéd után barkácsolás, mert eközben is lehet beszélgetni a gyerekekkel, egy kis olvasás, amikor egy kicsit magamra maradok, végül talán lesz idő a hobbira is (adásszerkesztés, egy megkezdett történet befejezése), bár ez szokott aztán elmaradni. 

Ez a nagy terv, de úgy vagyok vele, hogy ha nem jut mindenre idő, akkor nem jut. Az életben majdnem minden várhat. Jobb, ha az ember magát gondolja prioritásnak, hiszen valóban az is. Én ebben a hónapban például kifejezett tanulási célként határoztam meg, hogy ne válaszoljak minden levélre és üzenetre munkaidőn kívül. Sőt. Ha lehet, akkor kizárólag munkaidőn belül intézzem az ilyesmit. De úgy tűnik, ezt azért a tanítványaimnak még el kell magyarázni néhányszor.

Más. Tegnap TSB exeivel töltöttük az estét. Minden évben elmennek hozzá, és bár idén nagyon kevesen voltak, legalább érdemi baráti beszélgetés kerekedhetett az estéből. Jó őket látni, és bár már alaposan felnőttek, én még mindig emlékszem a gyerek formájukra.  

Más nincs, tejfehér még mindig minden. Dunyha alatt alszik a világ.