Zónák

"Ez itt az élet. Ez itt a Zóna. Isten és a Sátán itt felejtett piknikje az árokparton."

Van ez a különös dolog a lakáson belüli időzónákkal. Az ember azt gondolná, a különböző időzónák csak nagy távolságok esetén érzékelhetők, de nem. Bergson ugyan nem tért ki az idő szubjektivitásának mérési lehetőségeire, pedig ha az ember szétnéz az órái között, érdekes tapasztalatra juthat: minden óra másképp jár. 

Hogy a mikrón lévő óra egy éve teljesen függetlenítette magát a közép-európai időzónától, azt mér megszoktam, eleinte még próbáltam időnként beállítani, de mára ezzel már felhagytam. Nem erőltetem. Hadd mutassa, amit akar, bár még nem sikerült megfejtenem, túl gyorsan vagy túl lassan telik-e számára az idő. De ma reggel, amikor felébredtem, és kimentem pisilni, aztán ittam egy kis hideg vizet, meglepve néztem a konyhában a fali órát: fél öt. Érdekes, egy éjjel nem szoktam kétszer pisilni, esetleg egyszer hajnalban, de mostanában visszafekszem, nem kell ötkor felkelni. Hogy hajnali kettőkor és hajnali fél ötkor is felébredjek a hólyag parancsára, az nem tűnt valószínűnek. Ráadásul odakint már derengett, ami egy december végi fél ötkor kizárt dolognak tűnt. 

Csak hogy szinkronba hozzam az időt a valósággal, megnéztem egy másik faliórát is, az negyed nyolcat mutatott. Érdekes, hogyan függetlenítette magát két óra is a nap járásától... Nem baj egyébként, csak furcsa. Mint az órám, ami hónapokig sietett, aztán meg elkezdett késni. Szerencsére ilyenkor karácsony táján ritkán van szükség a pontos időre, a hozzávetőlegeshez meg gyakran elég kinézni az ablakon. 

Más. Tegnap nagyon csendes nap volt, B-nek se volt kedve beszélgetni velem, így egész nap csak olvastam és sorozatrészeket néztem, meg ettem. Az a helyzet, hogy nagyon igyekszem megtanulni a rendes semmittevést, vannak ebben jobb periódusaim is, de azért nem mindig megy. Nehéz megmondani, miért van bennem valami állandó nyugtalanság, miért nem szeretek csendben lenni egész napokat, de talán nem véletlen, hogy nem egy irodában vagy itthon dolgozom, hanem emberek közt, állandó interakcióban. Szóval a csendes üldögélést csak ideig-óráig bírom, és talán igaza van Zsoltnak, kell majd nekem egy lakótárs, amikor B is kirepül. Nem férj, nem szerelmes, hanem egy rendes lakótárs, akivel jól együtt lehet élni. Nem tudom, mennyire nehéz egy hozzám illő embert keresni, gondolom, azért nem terem ilyen ember minden fán, viszont nem is olyan rossz velem lakni. Viszonylag rendszerető vagyok, a reggeli kávé után kifejezetten barátságos is, elég jól főzök, és nem viszolygok a takarítástól. Mondjuk ha fáradt vagyok, akkor állítólag horkolok, de nem üvöltetem a zenét, és nem akarok kényszeresen beszélgetni másokkal, ha ők inkább csendben lennének. Majd ha eljön az idő, megfogalmazok egy ilyen  apróhírdetést: megszállottságoktól mentes nő keres szeretetre képes lakótársat. Hülyék kíméljenek.

Más nincs. Ma már dolgozom, este meg megnézem az új Star Wars részt. Jó volna egy kis fény, és jó volna sétálni egy nagyot. Talán vannak valahol fényzónák is, csak ki kell mozdulni itthonról.