Has come

Miközben a városra hideg köd telepedett, igyekszem belül melegen tartani magam. Nem olyan könnyű ez, mert bemászik a rettenetes hideg az ember bőre alá, átrágja magát az izmokon,  és lehűti a csontokat.
Főleg a napsütésnek van a melegen tartásban szerepe, mármint a belső napsütésnek, mert odakint csak ez a ragacsos, szürke hidegség van, szóval belül kell. Tea, minimális stressz (szinte kivitelezhetetlen), piros pulóver, valami déli zene, és a délutáni alvás igérete mind segít egy kicsit. Esetleg egy film, amiben meleg van.
Persze nem ártana vennem egy normális télikabátot, ami jó meleg, de mivel a kiadó még mindig nem fizetett, úgyhogy ezt hagyjuk is. Már egészen hosszú listám van arról, mit vehettem volna, ha kifizetik a nekem járó pénzt. Lehet, hogy fogyasztásellenességből nem fizetnek? Akkor nem is gazemberek, hanem a Föld sorsát viselik a szívükön. Na jó, ezt kizárnám.
Más nincs ma, csak a kegyetlen tél érkezése, a hideg, meg a karfájás, és a szürke égből szemetelő valami, ami olyan, mintha hó lenne. Nevezzük ma annak. Hátha ettől kicsit jobb érzés lesz majd kimenni.