Helyzetértékelés

Nem nagyon érdemes tervezni a jövőt, mondják sokan, amikor még a jelent is alig lehet. És úgy tűnik, a tervek mostanában tényleg nem jók semmire. Na nem azért, mert egyébként a tervek semmirevalók, hanem mert a világ lett olyan, hogy minden, ami nem most van, tulajdonképpen  bejósolhatatlan. 

Persze a természet törvényei továbbra is működnek rendesen, inkább arról van szó, hiába érezzük magunkat tájékozottnak, a ránk zúduló információözönből nehéz kiválogatni a lényeges elemeket. A sok valós tény vagy féligazság aligha rajzolja ki a ráció számára a megbízható következtetésekig vezető utat. 

Lehet erre legyinteni, hát és? Kit érdekel? A jelen pillanatra koncentráljunk, a többire nincs befolyásunk. Közben meg lehet, hogy már rég el kellett volna menekülni innen, mert szép lassan forrásnak indul a víz a lábosban, amiben ülünk. 

Van ez a készülődő járvány például. Nem kell emiatt aggódni, mondják sokan, de valójában semmit sem tudunk. Mintha a népszerű sorozat szlogenjét ismételgetnék: 3.6, nem jó, de nem is tragikus. Közben meg nyilván az van, hogy fogalmunk sincs. És persze nem aggódni kell, de esetleg nem volna baj átgondolni néhány logikus lépést. Vegyek-e még tartós tejet? Vagy inkább pár konzervet? Vagy már tök mindegy ez is...

Mindeközben a hullámokban rám törő fájdalom és zsibbadás állandó társam lett. Próbálom kitalálni, mikor és milyen pozícióban jobb, de mintha nem volna erre se szabály.  Hol így jobb, hol úgy. Legtöbbször sehogy, de néha a labdán ülve azért mégis kicsit jobb. Azért esetleg nincs valakinek egy ilyen középkori nyújtópadja kölcsönbe? Hasznát tudnám venni.

A zenét tegnap találtam Tamásnál. Igazán megnyugtató.