Monowoke

Ismét itt a nyugalmas hétvége. Biztos a korom teszi, de úgy elfáradtam ebben az első tanítási hétben, mintha egy hónapot dolgoztam volna pihenés nélkül. Jó, nyilván a hülye fájdalomnak is van ehhez köze, de hát mi többet lehet tenni, mint hogy próbálja az ember megjavítani a testét mindazon eszközökkel, melyek rendelkezésére állnak.  

Az elmúlt napok ügyeskedései: relaxálás, tornáztatás, alvás, bemerterápia egyike sem hozott igazi javulást, úgyhogy ma végül bevettem egy fél izomlazítót. Nem vagyok híve a gyógyszereknek, de van az a fájdalomszint (főleg az idegfájdalom), ami indokol némi segítséget, és bár jobb szeretek ura maradni a testemnek és az idegrendszeremnek, nincs lelkifurdalásom vagy ilyesmi. Meglátjuk majd, mennyire üt ki, de hát se vezetni, se piálni nem terveztem ma, szóval ha kiüt, akkor majd legfeljebb még többet alszom. 

Mindeközben zajlik az élet, újabb és újabb programokkal telik a naptáram, és bár a január reménytelenül hosszú és szürke hónap, azért rengeteg jó dolog is van/lesz benne, ami oldja ezt a szürkeséget. Február meg ugye már majdnem tavasz, akkor már minden hideg reggel mögött felsejlik az ujjászületés, még akkor is, ha mostanában gyakran még a márciusban is havazik. 

Szóval a ma délelőttöt takaróba burkolózva tervezem tölteni a kanapén pár jó könyvvel (Radnóti memoárjával, egy-két verseskötettel, meg egy izlandi könyvvel). Jó lesz így, majd mindig épp azt olvasom, amihez épp kedvem lesz.

Más. Külhoni tesómék villámlátogatást tettek itthon. Olyannyira villámlátogatás volt ez, hogy én nem is láttam őket. Anyám szerint rengeteg dolgot intéztek, a bátyám szemműtétjét, meg mittomén még miket, és mindig csak este kilenc után értek haza. Azért őszintén örülök, hogy ők találtak késő estig rendelő orvost, de hát biztos szemfülesebb az, aki régóta külhonban él. Mondjuk ma reggel a bátyám még felhívott a reptérről, exkuzálta magát az elmaradt látogatás miatt, amit én mindig sokkal kínosabbnak érzek, mint magát a tényt, hogy nem jönnek el.

Más nincs. Ma tanultam egy új szót a Merriam-Webstertől, azt hogy convoke. Latin eredetű persze, és azt jelenti, hogy összehívni (valami tanácskozást főleg), de első pillantásra conwoke-nak olvastam, és egészen megörültem, hogy angolul arra is van szó, hogy együtt ébredni. Wishful thinking.