A helyzet

Oké, nem nagyon lehet csak pozitív dolgokról szót ejteni, ezt azért belátom én is, mert ahhoz sajnos túl sok emberi hülyeséggel találkozom nap mint nap. Viszont, ha már két barátom is rámutatott arra, hogy a hülyeséget elkerülni nem lehetséges, valami megküzdési stratégiára azért mégis szükségem lesz. 

A helyzet egészség fronton szinte változatlan, viszont érdekes megfigyeléseket teszek önmagamon: a test olykor saját maga is képes fájdalomcsillapító vegyületek előállításásra, csak sajnos ebben hamar kimerül. Az viszont egészen rendkívüli, milyen sok nehézséggel meg tud küzdeni a szervezet, és az a néhány másodperc vagy perc, amikor eltompul a fájdalom, maga az eufória. Ebből kevés van. 

A fájdalom persze átalakítja a mindennapokat: takarékon élek, csak akkor megyek valahova, ha muszáj, mert nem akarok másokat a rossz kedvemmel, a mocorgásommal, a problémáimmal terhelni, és amikor hazaérek, legtöbbször csak arra van erőm, hogy lefeküdjek a jógamatracra. 

Mindeközben két hisztéria is uralja a közbeszédet, az egyik a díj, a másik a vírus. Az előbbihez már elolvastam BH-nál azt, ami gyakorlatilag a saját véleményem is, nem ismétlem meg, az utóbbihoz meg olvastam tudományos alapokon nyugvó cikket, ami megerősített abban, hogy jól gondolom, a hisztéria meg a sok álhír nagyobb pusztítást okoz, mint maga a vírus. Az emberiség sajnos a saját ostobaságába fog belehalni, de ez ellen, ebben a lassan beköszöntő új középkorban, nehéz tenni. 

Más nincs, nagyon örülök, hogy péntek van, és hogy kedden végre MR. Szeretném tudni végre, mit lehet tornázni, és mit nem ezzel a nyomorult gerinccel.