Télközép

Bár az utóbbi időben sok szó esett a testről, az enyémről és úgy egyáltalán a nőkéről, kanyarodjunk el. (A más testével kapcsolatos mindennemű pozitívtól eltérő megnyilatkozást törvényileg tiltanék egyébként, de hát...)

Valójában persze nem sok fogalmam van arról, mi van odakint. Napok óta idebent vagyok, leszámítva az orvoshoz és a gyógyszertárba tett kirándulásokat, meg hogy tegnap összefutottam TSB-vel, meg a pasijával, és egy kávé mellett kicsit beszélgettünk. Ehhez képest ma zsinórban öt órám lesz, és itthon is tanítok egyet. Nem baj, majd valami pihentető elfoglaltságot keresünk. Olvasnak például szép csendben. Olykor az én életembe is belefér ilyesmi.

Mindeközben félév lett. Nem nagyon értem, hova tűntek a hónapok szeptember óta, de kétségtelenül ez itt a télközép. Innen meg kellene már pillantani a tavasz ígéretét valahogy, de egyelőre nem látok túl a szürkeségen. Nem baj, erre van a hit. Hogy lesz ez még jobb is. Hogy el lehet rugaszkodni a szikla szélétől, mert olykor az ember mégiscsak Isten tenyerében ér földet.

Más nincs. Ma negyed négyig aludtam. Ha minden nap negyed órával jobban teljesítek, egy-két hét múlva már nagyon jó lesz.