Trükkök

Olyan ez a szerda, mintha hétfő lenne. Napcsere-akció,  miért ne lehetne ilyen is, mondjuk akkor inkább szombatra cserélném a hétköznapjaim. Az örök szombatok mezeje...

Mindeközben a béna nyaki fájdalmak nem nagyon javulnak, sőt, ha egyáltalán el lehet ezt gondolni, akkor még rosszabb, mint volt. Ma megnéz egy idegsebész, hátha lesz ötlete, hogy kell okosan megszabadulni ettől a kellemetlen élettárstól. Pont tegnap írtam BH-nak, hogy már nem emlékszem, milyen az, amikor nem fáj. Tényleg nem. A fájdalomcsillapítók mellé gyakran sírok, úgy veszem észre, az is bír némi csillapító hatással, és a tornalabdámon is szoktam ringatózni, mert az meg megnyugtat. Apró trükkön az életben maradásra.

Bár ez egy abszolút tartási rendellenességből stb. adódó probléma, néha elgondolkodom, min volna érdemes változtatni ahhoz, hogy kevesebb legyen a stressz. Valahogy mindig az iskola jut az eszembe. Tegnap erről is beszélgettünk a gyógytornásszal, aki zsenge kora ellenére bölcs is. Ő mondta, amikor ezt tárgyaltuk, én meg azzal védekeztem, hogy mindenhol van stressz, hogy az ember különbözőképpen bírja a különböző stresszféleségeket. Hát talán nem is hülyeség ez. Esetleg egy nem iskolai stresszt jobban bírnék.

Pedig sokkal nyugisabb ez a suli, mint a régi, szeretek is itt tanítani nagyon, de kétségtelen, hogy a főnökömnek nem erőssége se a kommunikáció, se a törvényesség nyomonkövetése, a gyerekek és a szülők meg épp olyan zűrösek, mint máshol, osztályfőnökként meg marha nagy a nyomás ezen a téren, hiába nem válaszolok az elvadult szülői üzenetekre azonnal. Mindenki hülye, vagyok kénytelen újra és újra megállapítani, de akkor is megviselnek a pszichotikus anyák, megvisel, hogy az egyik diákom a pszichiátrián fekszik, és van még pár, aki akár holnap is befekhetne. Felfoghatatlanul elbaszott egy világ ez.

Azért ha éppen nem zsibbad annyira a kezem, és meg tudom tartani a telefonom, akkor olvasok rajta. Olvasni jó. Ez is egy trükk.