A jóság napjai

Péntek van, holnap meg szombat, ezek az isteni és emberi jóságba vetett hit napjai. A héten egyébként más napokon is megtapasztaltam az emberi jóságot, szóval elterjedni látszik ez a jelenség. 

A héten két meghatározó élményem is volt ezzel kapcsolatban, az egyik, hogy néha van egy kis szünet a fájdalomban, ami csodálatos, a másik meg, hogy voltam egy csilli-villi egészségközpontban (magáncucc), ahol olyan szakértelemmel, emberséggel és szeretettel találkoztam, hogy komolyan megfordult a fejemben, náluk szívesen dolgoznék. (Nem tudom, mint mi.) Az új gyógytornász megvizsgált, jött egy hatalmas és erős kezű férfi, aki megszerelt valamit a nyakam-vállam környékén (FDM), megtanítottak egy gyakorlatot, amit három óránként kell végeznem, és mindezt teljesen ingyen, egyszerű hivatástudatból, meg emberségből. 

Egyelőre egyébként úgy fest, hogy az MR lelet diagnózisának (nyaki sérvek, kopások ésatöbbi) ellenére, a fájdalomnak inkább van köze valami izomcsomókhoz, meg kötőszöveti (fascia) gubancokhoz. Mindenesetre lelkesen csinálom a gyakorlatot, 3 óránként tízet, a kollégák már amúgy is elmebetegnek néznek, szóval ebből a szempontból mindegy is. Itthon hengerezem a hátam, meg a nyakam, amikor tudom, meg amikor eszembe jut, milyen jó, hogy vettem hengert pár hete. Már csak egy sima masszázslabdát kellene végre beszereznem valahol, mert az enyém nagyon tüskés, az nem biztos, hogy jó. 

Bizakodóbb is vagyok egyébként, mert bár a terápia sok-sok pénzbe fog kerülni, legalább jobban érzem magam tőle. Különösen az FDM csigázott fel, mert bár nagyon fájdalmas eljárás, van benne valami csodálatosan megszabadító, mint amikor az ember végre nyújtózik egy egészségeset.

Más nincs, rendetlenség van itthon, meg a suliban is az asztalomon. Ideje lesz a rengeteg felesleges dolgot kidobálni. Hívjuk tavaszi nagytakarításnak. 

Boldog Valentin-napot, jut eszembe. Ha tehetitek, szerelmeskedjetek ma sokat. Meg minden nap, amikor csak lehetséges.