Ajándéknapok

Nos, vissza a hétköznapokba. Az elmúlt napokban csak az örömre koncentráltam, és ez, no meg a közelgő apokalipszis ígérete vigaszt nyújt a kedvetlenségben, amit a hétfő reggel iránt érzek. Amikor vannak ilyen napok, fehőtlenek mármint, mindig arra gondolok, így kellene élni. Kár, hogy ez többnyire pénzen múlik, vagy olyasmin, ami nem az én döntésem. 

Nagyon szép hétvége volt. Anyám telefonját leszámítva csak szeretet volt benne, meg sok-sok szépség. Szombaton itt volt BH, az mindig nagy ünnep, minden perce szép, most meg volt időnk arra is, hogy felolvasson. Weöres verseket választott, persze csupa olyasmit, ami kedvencem, de hogy honnan tudta ezt kitalálni, nem tudom. Vagy hát valójában tudom.

Aztán tegnap tengernéző ajándéknapom volt. Jack Bauer vezetett, TSB, Emma meg én voltunk a társasága. Lefelé menet azt számolgattam, hány éve láttam az Adriát, végül arra jutottam, nagyjából 14. Meg hát egyáltalán, külföldön nem is jártam azóta pihenés céljából. Nagyon szép utazás volt, Abbázia gyönyörű, a sós levegő kisimogatta a tüdőhólyagocskáimat, a zöld szín megnyugtatta az idegeimet, a kalamári meg egyensúlyt teremtett a külvilág és a lélek közt. Nem voltak hülyék a Monarchia főnemesei, amikor ott vészelték át a telet. Remélem, meg tudom majd köszönni rendesen a barátaimnak ezt a napot. Ezt is. 

Mindeközben a hátam javul, bár elég sokat sírok, de ennek talán a csomók feloldásához van köze. Mármint hogy ezek a könnycseppek talán azokból a csomókból oldódnak ki. Nem nagy baj az.

Más nincs, visszalépni a koronavírustól rettegő világba, meg a halálba szívatott iskolai hétköznapokba nem esik jól, de az ünnepnapoknak kell, hogy legyen ellepontja. Illetve nem kellene, de van. Mondjuk én ellennék ellenpontok nélkül is, szóval ha esetleg van borzasztóan gazdag olvasóm, akkor nyugodtan hagyjon rám egy villát Abbáziában. Tényleg nem fogok moralizálni a dolgon, egyszerűen csak örülök majd neki, mert a pénz nyilván nem boldogít, de egy villa a tengerparton annál inkább. Tuti, hogy még ennél is gyorsabban oldódnának ki a csomók a hátamból.
Akkor legyen a kedvenc hétfői zeném. Virtual insanity.