Makacs szerelem

A vasárnap több, mint a hétvége, olvasom egy zenei válogatás mottójaként, a vasárnap tudatállapot. Van benne valami. A reggel még gondtalan napfény, a délután már inkább a szorongás jegyében telik. Mondjuk legyen az egy cél, hogy ne így legyen. 

Nyilván legjobb volna örökre leszámolni a vasárnap délutáni szorongással, de ahhoz nyerni kellene a lottón, amit viszont megint nem vettem. Így azért nehezen leszek multimilliomos. Pedig milyen kellemes és szép volna, ha vasárnap délután inkább valami fehér homokon süttetném a hasam. Sőt, hétfő délelőtt visszamennék, és süttetném tovább. 

Mindeközben a detoxikáló kúra sikeresen halad, a májam lassan új erőre kap, miközben izzadok, mint az állat. Örülök neki, szabaduljunk csak a méregtől, szülessen újjá a test. Tegnap a Lidlben a gondviselés intézett egy kis leárazott articsókát is, ha már rukkola nem volt, majd megkeresem a neten, mit lehet vele kezdeni gasztronómiailag. Ha szar lesz, persze akkor is megeszem, de inkább legyen finom.

Más. Miközben a legkissebbik gyermek konstans pályaválasztási krízisben van, a két nagyobbik újabb és újabb területeket céloz meg. D azt tervezi, a közgáz alapdiploma után jelentkezik építészmérnöknek, mert mostanra rájött, hogy imádna belsőépítészettel foglalkozni, E pedig éppen azon morfondírozik, hogy lótudós lesz. Ez utóbbi képzést nem nagyon értem, de hát ez külhon, manapság már az itthoni képzéseket sem tudom követni, szerencsére nekem nem is kell. 

Igazából csak ennyi. A jó hír az, hogy néha egy-két percre már találok olyan pozitúrát, amiben nem fáj a karom. Azt hiszem, hamarosan meggyógyulok. Nem tudja a fájdalom nélkül élő ember, milyen piszok szerencséje van. Hálistennek. 

Más nincs, csak nagyon hiányzik a Terasz. Ahogy ránézek egy-egy ott készült képre, érzem még a forróságban is hűvös kő mintáját a tenyeremen, és eszembe jut az a semmihez sem fogható reggeli nyugalom, amikor kiültünk az első kávéval, és elnéztünk a kert felé. Reménykedtünk benne, hogy találunk majd egy másik helyet, ahol így érezzük magunkat, de nem találtunk többé ehhez foghatót. Milyen öröm, hogy annyi éven keresztül megtapasztalhattuk ott a szabadság és a nyugalom csodáját. Makacs szerelem. Mint az életé.