Máshol

Miközben az iskolákban mindenhol homlokráncolva figyelik a tanárok a kormány ámokfutását, én egyszerűen csak máshol szeretnék lenni. Többnyire valami déltenger fehérre szívott homokján heverek gondolatban, ha már homokos sík, legyen barátságosan meleg. Ezen percekig képes vagyok elmélázni.

Ez az egész tengerpartosdi leginkább azért jutott eszembe, mert tegnap vettem egy mély lélegzetet, és megkerestem a válási papírokat. Utálom, nemszeretem papírok, egy sok éves, sikertelen házasság epeköve. Mondjuk elég jó, hogy megtaláltam, mert kiderült, hogy nem kell szarakodni a konzulátusi nyilatkozattal, enyém a kiskorú felügyeleti joga. Csak sajnos közben megtaláltam a tavalyi kölcsönelszámolást, és rá kellett jönnöm, hogy még négy évig fizetem a volt férjem tahiti- meg új-zélandi utazását. Kurva sokba van nekem ez a férfi.

Ilyenkor azért gyakran gondolok arra, hogy le kellett volna lőnöm akkor és ott, mostanra talán már szabadultam is volna, és tuti, hogy jobban aludnék, meg nem fájna a hátam a kegyetlenül sok melótól. Csupa elszalasztott lehetőség. Legalább magával vitt volna...

Sebaj, valamelyik vasárnap TSB és Jack levisznek minket Emmával a nagy vízhez. Hát ilyen barátaim vannak. Nem lehet őket eléggé szeretni. És különben meg a február rövid lesz, ha minden igaz, megyek egy továbbképzésre, és BH is meglátogat.

Ma meg talán kiderül végre, mi a fenétől fáj ennyire a hátam. Vagy a nyakam. Majd a klausztrofóbiás vizsgálati csőben is a tengerre gondolok.