Péntekre

Jól elszaladt a hét, kevés dolgot csináltam meg abból, amit kigondoltam előre, viszont sikerült valami náthát, vagy ki tudja, mit, összeszednem. Ez sajnos tovább amortizálta a munkakedvem, de a gondolat, hogy ma már péntek van, mégis felvidít.

A héten írattam egy csomó dolgozatot, ezeket majd felgyújtom, mert idő hiányában aligha lesz alkalmam kijavítani őket. Na jó, nem ám. Majd hétvégén ezzel, meg a fantasy kötettel töltöm az időm, amit fordítok. Remélem, van benne valami varázsige, amitől hirtelen megtáltosodom, különben bajban leszek. (Ez nyilván eufemizmus, mert már most bajban vagyok.)

Nagyon más dolgok nincsenek, két napig felvételiztettem, volt pár ígéretes gyerek, egy native speaker, aki Nottinghamből jött haza, meg pár szomorú, tudatlan, de ez nagyjából reális is így. Tegnap, felvételi után még elmentem gyógytornászhoz, aki kezelésbe vette a nyakam, úgyhogy most olyan, mintha egy kamiont órákig a nyakizmaimmal állítottam volna meg. Tanultam sok új tornagyakorlatot, mert mostantól a nyakizmaimat is kell erősítenem és lazítanom, meg egy hajkefével simogatni a bal karom fantomzsibbadását vagy mit, és kaptam kölcsön egy apró fekete masszázslabdát, amit minden bizonnyal még az inkvizítorok találtak fel titkos vallatóeszközként. Viszont csak két hét múlva kell mennem újra. Hálistennek újra jógázhatok, szóval lassan pontot lehet tenni ennek az őrületnek a végére. 

Más nincs, ma vacsoracsata, de fogalmam sincs, mit főzzek. Tegnap fél tízkor elaludtam, elmaradt a kitalálás. A végén tényleg zsíroskenyér lesz. De mindegy, úgyse ez a lényeg, hanem az együttlét. Holnap pedig édes szombat. A semmittevést nem mertem beleírni, mert az sajnos nem lesz, de B elutazik hétvégére, úgyhogy legalább nem lesz lelkifurdalásom, amiért ennyit dolgozom. Ebből is látszik, hogy minden lehetőséget ad valamire, csak találja el az ember a megfelelő ajtót.