Csak úgy

Aludni jó. Miután tegnap meglehetősen nyűgös napom volt, vö. a mélypont ünnepélye csak no líra, alvás közben nem nyomasztott semmi, minden tekintetben béke volt éjjel, szóval ebből vontam le ezt a csodálatos következtetést. Úgyis mint a pengelogikájú nő. 

No de a viccet félretéve, ámbár inkább vicc legyen, mint penge, tegnap megnéztem egy aktuális gödör mélyét. Sötét volt és nyirkos. Sötét a kilátástalanság miatt volt, nyirkos meg a könnyeim miatt, bár ez utóbbi végeredményben elég pozitív dolog, tekintettel arra, hogy minél többet sír az ember, annál gyorsabban telik a gödör, és a végén csak kilebegünk a napfénybe. Mármint a teoretikus napfénybe, mert itt harmadik napja zuhog a hó. Rosszkedvünk tele kimászott az elménkből, és odakint randalírozik. Tudom, milyen szép ésatöbbi, de hát a szépség a befogadó élménye, úgyhogy hadd mondjam, hogy nekem most ez nem szép, inkább csak idegesítő. Bár a levegő tiszta, ez tény. No pollen.

Visszetérve azonban a gödörre, ahogy mindennek, ennek is van tanulsága. Például, hogy tök jó fej barátaim vannak, sőt, tök jó fej nem közeli barátaim vagy ismerőseim is vannak a virtuális térben, akik rámírnak, hogy elmondják, ők is szarul bírják ezt az egészet, és sőt, van, aki velem iszik, vagy felhív, hogy megnevettessen. És ez reménnyel tölt el, még ha a reménynek, ahogy arra BH tegnap fel is hívta a figyelmem, nem kell, hogy tárgya legyen. Nem kell valamiben reménykedni, lehet a remény csak úgy is. Na, hát akkor most ez a csak úgy van. 

Sok hír egyébként nincs, a munka rengeteg, de legalább kapok fizetést, hívta fel rá a figyelmem Emma kedvesen, és igaza van. A fordítás lassan halad, de ez miattam van, nem a szöveg miatt. Tegnap beszéltem a nagylánnyal is, rengeteg kollégája koronavírus-fertőzött, már lázat mérnek nekik, mielőtt megkezdik a műszakot. Nem tűnik elkerülhetőnek a megfertőződés, de azt remélem, hogy a szervezete fiatal, egészséges, könnyen legyőzi a vírust. Ez mondjuk egy konkrét reménykedés, de talán ez is belefér. 

Más nincs. Még küzdök a napirenddel, elég nehezen osztom be az időm, nincsenek határok a munka és a nap többi része közt. Majd ezzel kezdek valamit. Kurva sok időm van gondolkodni rajta.
Zenének mackófelsős otthoni zene a kedves Norah Jonestól a türelemről.