Hétvége

Nagy volt a kísértés, hogy a napok alapján számozzam a bejegyzéseket, de végül lemondtam róla, úgyse fogok minden nap bejegyzést írni, vagy hát egyelőre biztos nem. Amúgy is, nincs még igazi karantén, még akkor sem, ha hála az égenek, itt vidéken azért többször is meggondolják az emberek, kilépjenek-e az utcára. Valószínűleg még nem elégszer.

Jó volna már, ha még ennél is szigorúbb intézkedéseket hoznának, csak hát a kormány egyrészt beszari, mert még mindig azt hiszi, ez most itt valami népszerűségi kérdés, másrészt meg persze még ennél is nyomasztóbb lesz, ha tényleg nem lehet kimenni egy-egy magányos sétára sem. Miközben odakint (egyelőre még) dühöng a tavasz, a természet perdig nagy ívben leszarja a vírust, meg az embereket is.

Azt hiszem, a többség még mindig nem érti, mi lesz, ha nem kerül elő valahonnan egy megbízható antivirális szer, amiből nyilván sokféle van egyébként, gondolom, használják is a kórházak, de közhozzáférésűre gondolok. (Vagy jobb volna nem is közhozzáférni? Lehet.) Arra viszont rájöttem, én nem fogok beleszólni mások életébe, tegyék, amit jónak látnak, elég ha a családtagjaim megfogadják a tanácsaimat, már ha akarják.

Bár vigyázunk magunkra, a két nagyobb gyerek közül E dolgozik még most is, körülötte sok kolléga már karanténban, megfertőződtek, de hát a rabszolgapiacon nincs home office, viszont a fizetése miatt nem izgul legalább, azt betegen is kapja. D-nek tegnap reggelre bedagadtak a nyirokcsomói, remélem csak valami megfázás. Mi a kicsivel itthon. Neki suli van, nekem munka, szóval nem unatkozunk, csak nyilván jobb volna többet levegőn lenni.

Más nincs. A számok araszolnak felfelé, mit tesz ugye, ha tesztelni kezdenek. Én Bachot hallgatok. BH átküldött sok jó zenét. Most valahogy jobban esik a komolyzene, mint más. Tegnap Beethoven vonósnégyest hallgattam. Még mindig ez a kedvencem.