Keep calm

Olvastam a neten, hogy a keep calm szlogen még a spanyolnátha idején született, és úgy tűnik, ez most a calm mindkét jelentésében megfogadandó tanács lehet: egyrészt mindenki maradjon a seggén, másrészt ne essen pánikba. Pillanatnyilag mindkét verzió nehéz vállalásnak tűnik: az emberek szeretnek utazni, és frászt kapnak attól, hogy a kis influenza mellé apokaliptikus védőruházat és konteó hegyek járnak. Az információk alapján nagyon nehéz eldönteni, hogy a pánikolóknak vagy a szarjunk mindenre csoportnak van-e igaza. Logikusnak az tűnik, hogy valahol a kettő közt van az igazság, ha egyáltalán van, és ha egyáltalán kiderül valaha.

Én mindenesetre kiváncsian várom, Magyarország megússza-e a járványt kis esetszámokkal, vagy nekünk is odacsap, mint szegény olaszoknak. Persze jobb volna, ha többet tudnánk erről az egészről, de ebben nem erős a kormányzat, valahogy megszokták, hogy csak a jó híreket mondják el, de vagy nem születnek mostanában kismajmok az állatkertekben, vagy nem tudom. Egyelőre azt hangsúlyozzák, hogy a fertőzöttek külföldiek, de hát egy ilyen világjárvány esetén pont tök mindegy, hogy ki milyen nemzetiségű, az a lényeg, járt-e olyan helyen, ahol megfertőződhetett. És mivel nem tudjuk, hol vannak ezek a helyek... Jegyzem meg, tegnap vagy nem volt sajtótájékoztató, vagy lemaradtam róla.

Más. Ma nőnap van, még ez is kicsit szomorú, hogy egy nap jut, de legalább akkor ma talán lehet arról is beszélni, hogy minden papíron létező törekvés ellenére sincs jogegyenlőség, a nők nagy része nem részesül a férfiakkal egyenlő javadalmazásban, gyakran éri őket hátrányos megkülönböztetés, gyakran lesznek áldozatokká. De engem ezek mellett sokszor zavarnak a csendes, lesajnáló pillantások is. Nem látszik ez múlni rólunk, ki tudja mióta. És persze aki pofázik, az feminista egyenlő HP. Pedig a nő fontos. Pont olyan fontos, mint a férfi.

Más nincs. A vasárnap már kevésbé kellemes nap, mint a szombat, de majd ezzel is kezdek valamit.