Nyugalmas

Így legyen lottó ötösöm, ahogy előre láttam az un. „operatív törzs” díszpintyeinek szerencsétlenkedéseit. Komolyan mondom, nem is tudja az ember, hogy sírjon vagy nevessen. Persze kínjában.

Nyilván nem voltak tévképzeteim, egy percig sem gondoltam, hogy a sajtótájékoztatón megjelenők valóban kizárólag olyan emberek, akik járványügyi szakértők, de azért aggasztónak tartom, hogy a béna kommunikáció miatt a maradék bizalom is szertefoszlik a nézőkben. Mondjuk egy-két fordulat még így is meglepett, ebből is látszik, hogy még mindig túl naiv ember vagyok. 

Egyébként jó volna átgondolni a megelőzést, valami eljárásrenddel előállni, mert rémes ez a fejetlenség. Épp két napja említette egy fiú a suliban, csak úgy mellékesen, hogy jövő hétvégén Madridba utazik. Talán nem volna baj, ha utána kicsit otthon maradna, de hát... 

Nehéz persze eltalálni, az egyensúlyt: mi minősül pániknak, mi elővigyázatosságnak, és BH-nak persze igaza van, amikor azt mondja, ő fatalista, és nem foglalkozik ezzel a vírussal. Mondjuk mivel az emberek egy része eddig is rendesen mosott kezet, és igyekezett nem nyalogatni a beteg embereket, lehet, hogy az ő megközelítése a követendő, és nekem is le kellene szokni az operatív törzs sajtótájékoztatóiról. 

Más. Végre szombat van, és bár rengeteg a munkám, semmihez sem fogható ennek a napnak a nyugalma. A lassú reggel, a TSB-től kapott citromfüves tea, és BH jótanácsa, hogy a bizonytalan jövő miatti előreszorongás helyett hagyjam a sorsot kifutni – ez mind az élet megélhető teljességét mutatja. Jól van így, legyen is, a hétköznapok összetöredezett világának felszíne simuljon ki, az izmok engedjék el a görcsöket, a szervek váljanak meg a lerakódott mérgektől. 

Legyen ez a szombat mindenkinek nyugalmas. Találtam hozzá egy régi kedvenc dalt gyönyörű feldolgozásban. Három csodálatos énekes.