Tavaszodik

Itt a tavasz. Erre ma reggel csodálkoztam rá, amikor elhúztam a függönyt, és már világos volt odakint.  Világos is, meg madárcsicsergés. Elég pozitív kombináció. 

Szükségem is van a pozitívumokra az életemben, mert amúgy elég búval baszott vagyok. Vagy többet kellene innom, vagy el kellene költöznöm valami karibi szigetre. Mondjuk ezekből sajnos egyik sem túl valószínű forgatókönyv, mert inni nincs kedvem (üzeni a májam), a karibi szigetek meg ugye nem is annyira szépek, mint az ember innen gondolja (de).

Mostanában sokat ülök itthon, de hát a fordítás már csak ilyen csendes, magamnak való munka, ha már hetekig csak lazítottam, most kénytelen vagyok fegyelmezetten haladni. Ilyenkor persze jó volna filmeket nézni, meg más könyveket olvasni, de ahhoz munka után már vagy túl fáradt, vagy túl türelmetlen vagyok. Egyelőre nem találom a megoldást.

Más. Van bennem egy kis öröm azzal kapcsolatban, hogy talán a mi iskolánk tantestületének is sikerül nyilatkozatot kiizzadni magából a NAT-tal kapcsolatban, pedig már attól tartottam, lecseng ez az egész, mire egyáltalán oda jutunk, hogy szó esik róla tantestületi, munkaközösségi fórumokon. Na ettől még persze az is lehet, hogy nem lesz semmi.

A napi feladatok mellett zajlik a nyelvtanulási utak szervezése, tegnap láttam is egy repjegyajánlatot, amely szerint röpke 28-30 óra alatt sikerülne eljutnunk a célállomásra 60 gyerekkel. A fenntartó csodálatos ötletei. 

Más nincs, baráti javaslatra sem klikkeltem vissza az írásbeli vizsgák javítását, mert úgy érzem, jobb ez így. Kímélem magm fizikailag is, meg legalább megvan az a kellemes érzésem, hogy önként nem hagyom magam mindig kihasználni. Elég az az alapfeladatomban, meg a többiben. Legyen már egy pici szabadságom valamiben.