Corpus

Egyszer régen volt egy bejegyzésem a testről, de nem Nagypéntek összefüggésében, inkább a test és az idő múlásának összefüggésében. Olyasmi volt benne, hogy az idő múlásával az ember (ott éppen nő, de hát bocsássa meg az olvasó, a nő is ember) gyanakodva kezdi méregetni a testét. 

Hasonlít a tegnapira, de nem vastagabb-e a boka ma reggel, nem színtelenebb-e az arcbőr, vagy az ott nem épp egy újabb ránc-e, és vajon mi lehet ez az apró, egyelőre jelentéktelen fájdalom az engedetlen patellák környékén... A test változik, az anyag bomlik, a visszerek sóhajtoznak estére, miközben mi magunk úgy érezzük, nem is nagyon változtunk azóta, hogy az óvoda udvarán először csodálkoztunk rá a suszterbogarak nászára.

Persze megváltoztunk, nehezebbek lettek a lépteink, vastagabb a combunk, ernyedtebbek a kötőszöveteink, homályosabb a látásunk, de a test múlékony csodájával a világ (a kül mármint) elégedetlensége ellenében a mi fő feladatunk talán mégis az elégedettség volna. Ne hibáinkat nézd, kéri Istent a gyülekezet a liturgiában. Ne hibáimat nézd, hanem a beléd vetett hitem, kéri reggelente az ébredő test a lelket.

Tegnap éjjel, kivételesen nagyon későn kerültem ágyba, elalvás előtt még elém bukkant egy bejegyzés a testről. Nem is nagyon tudom, hogyan, hiszen a szerzőjét nem ismerem, most visszakeresni sem tudnám, mindenesetre egy orvos bejegyzése volt a járványban elhunyt betegekről. Pontosabban arról, hogyan kell ellátni az elhunytat. Ez egy nagyon részletes útmutató volt tulajdonképpen, nem lírai bejegyzés, hanem szakmai. Arról szólt lépésről lépésre, mit történik az elhunyt testével a halál beállta után. Mondom egyszerűen: a test lemosdatása, fetőtlenítése, az értéktárgyak leltárbavétele, az áll felkötése, a dupla hullazsák, a lábcédulák elhelyezése ésatöbbi. (Érdeklődve olvastam például, hogy négy cédula is van, egy-egy az ellenoldani felső és alsó végtagra kerül, egy az első hullazsákra kívülről, ha jól emlékszem, és egy a szállítók kezébe adatik.) 

Talán morbidnak tűnik erről olvasni éjszaka, de annak ellenére, hogy ez tényleg egy szakmai útmutató volt, az objektív, utasításszerű mondatok mögött és között annyi szeretet és empátia volt, hogy bennem mély meghatottságot ébresztett a test ilyen odaadó, mélységes tisztelete. Kár, hogy nem jegyeztem meg az orvos nevét, aki írta. Mélyen érző lélek.

Mostanában, amikor a természet mintha revansot venne az emberi önzés felett, a test elmúlása, ahogy Krisztus áldozata is a bibliai történetben, a reményre tanít. Arra, hogy talán túl tudunk lépni azon a lélektelenségen, ami a világon az utóbbi időben eluralkodott. Az életáldozatok, amibe ez a túllépés kerül, mindannyiunk lelkéért adatnak. A testeket pedig a legnagyobb tisztelet illeti; halálon innen és túl is.