Csendes

Bergmannak és a neurológusoknak igaza volt és van abban, hogy a mindennapos séta nagyban segít a mentális egészség megőrzésében. Bergmann szerint napi fél óra elég, hogy ne hülyüljön meg az ember (ezt nem így mondja, hanem intelligensebben), de én azért inkább majd egy órát sétálok. Nem csak a démonok miatt, hanem BH megnyugtató hangja miatt is. Jólesik beszélgetni vele.

Ami a nap többi részét illeti, egyelőre még mindig legalább 12 órát dolgozom naponta, de ma befejezem a fordítást, és az nagyon jó érzés lesz. A szójegyzékhez azért kértem segítséget, se nagy töris nem vagyok, se oroszul nem tudok már jól, plusz hát ugye ezek a nyelvtani-átírási szabályok is terra incognita számomra, szóval ezért is hálás vagyok BH-nak nagyon. Jó fej, hogy segített eligazodni a Dmitrijek, meg Szergijek erdejében. Mihez kezdenék nélküle? 

Bár a testemnek nem tesz jót a sok munka, egy dologra azért mégis jó, elcsendesítettem a kívülről jövő zajokat, hogy koncentrálni tudjak. Ez azért jó, mert az első mérhetetlen felháborodásom után, hogy az érettségi szervezői képesek vakon engedelmeskedni a parancsnak, vettem egy mély levegőt, és elengedtem az egészet. Van ebben az elengedésben valami kiábrándult lemondás is, azt hiszem, de ettől függetlenül hasznos. A csalódás és a szomorúság nem ellenségek, inkább utat mutatnak, merre nem érdemes menni. 

Most már egyébként nagyon hiányoznak a tanítványaim, és őszintén remélem, hogy nem állandósodik ez a távtanítás, mert pont azt veszi el a munkámból, amit szeretek: az embereket. Azért igyekszem ébren tartani a kapcsolataimat, beszélgetünk, sok visszajelzést igyekszem adni a munkájukkal kapcsolatban, és bár a távolság nagy, egy csomó mindenben mernek és akarnak is őszintén/őszintébben kommunikálni. Ez kétségtelenül pozitív hozadéka ennek az online kommunikációnak. Meg persze az is, hogy sokkal könnyebb egyénre szabott feladatokat adni. (Amivel nem azt mondom, hogy mindig ez történik, és néhanap nem adok nekik és magamnak megúszós feladatot.)

Más nincs, nagy terveim vannak jövő héttől, amikor felszabadul némi idő. (Idő - bámulom, mint éhes gyerek a csokibolt kirakatát.) Főleg rendrakás és takarítás tekintetében vagyok elmaradva, de vannak más dolgok is, amiket szívesen csinálnék most már.