Nagyvasárnap

Bár az esték nehezek, a reggel feltámadás. Mintha ebben a karanténhelyzetben minden nap megtapasztalnánk azt az utat, amit a keresztény egyházak a nagyhétben végigjárnak. Halál és feltámadás minden nap, csak éppen fordítva, reggeli feltámadás, esti halál. Érdekes, hogy ebben a reménytelen helyzetben épp a reményt tanuljuk meg. 

Sokszor olvasom és sokaktól, hogy nehezen alszanak el, az álmuk zaklatott, rémálmokkal viaskodnak. Én jól alszom, éjszakánként gondtalan, napfényes vidékeket járok be, füves legelőket. Most akkor az Úr az én pásztorom? Nem tudom, de hogy évek óta nem aludtam ennyit, és ilyen nyugodtan, az is biztos. Csak aztán nehogy átaludjam magam az örökkévalóságba. (A reggeli mérést szorgalmasan csinálom, ma reggel már csak 98 volt a vérnyomásom. El is gondolkodtam, ez most a nagy nyugalom, vagy valami baljóslat.)

Más. Tegnap kalandos napot éltem meg a konyhában, akkor bosszantott, most csak mosolygok rajta. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kaláccsal, ez most eltérés a bibliai megoldástól, mert a retorzió valószínűleg halálos. Vagy a Bibliában is egy szerencsétlen péken ironizáltak. (Nem.) Mindenesetre reggelihez megettem két Michael Jackson tojást. Az ízzel nem volt gond.

Tegnap itt volt D, mármint nem itt, csak az utcán találkoztunk. Hiányzik. Neki is mi, úgy láttam. Jó lenne, ha lenne valami alternatívája ennek az elzártságnak. Gyorsteszt, ölelés, gyorsteszt. Megértem persze, hogy nem jött fel, másfelé jár, mint mi, olykor találkozik is emberekkel, nem akar kockáztatni, és én sem. Gyerekkorában sok gondja volt a tüdejével, és egyszer valami súlyos immunhiányt is megállapítottak nála, de aztán a kontrollvizsgálatnál ennek már nyoma sem volt. A mai napig nem tudom, nem laborhiba volt-e.

Más nincs. Egy kollégám okán most Beautiful Southot hallgatok, és örülök, hogy ilyen kiváló zenei ízléssel megáldott tanári szobácskába csöppentem. Mára az egyik kedvenc dalomat választottam tőlük, csak hogy legyen még egy ok a mosolyra.