Ugyanolyan

Egy baj van ezzel az itthonmaradással, hogy eléggé összesimulnak a napok, és így most a kedves szombat is csak egy pont ugyanolyan nap lett ezen a héten, mint a többi. Igaz, ehhez a határidős munkának is köze van, hetek óta kellemetlenül sokat kell dolgoznom egy fordításon, ami egyik testrészemnek sem tesz jót. 

Mindeközben a világ csak még érthetetlenebb és még szürreálisabb lett, azt írtam tegnap, hogy mintha mindenkit cserben hagytunk volna, az öregeket, a betegeket, a gyerekeket (lásd érettségi), de most annyival egészíteném ezt ki, hogy nyilván magunkat is cserben hagytuk. Ennél sokkal jobban kellene szeretnünk magunkat, meg a szabadságunkat. Jobban kellene szeretnünk emberi életet élni. Majd gondolkodom ezen egyszer, hogy miért is okoz ez gondot. 

Tegnap felhívott D, és elég sokáig beszélgettünk, kivételesen nem praktikumokról, meg arról, mit hogyan kell főzni, hanem arról is, hogyan gondolkodunk. Örültem neki, és ez most azért tartozik ide, mert az olvasásról is szó volt, és valahogy ezt összefüggésbe tudom hozni saját magunk szeretetével meg nem cserben hagyásával. A könyveknek ebben fontos szerepe lehet.

Más nincs, a sok munka és a rengeteg szomorúság és kétségbeesett felháborodás mellett több új szokásom is lett. A távséták BH-val nagyon sokat oldanak a szorongásomon, aztán hetente egyszer ott az önsegítő csoport a kedves pszichológussal, és a szombat esti dumaeste a kolleginákkal, bár ez utóbbi során főleg a tanügyi őrületet vessézük ki. Persze a baráti beszélgetések is jót tesznek, és hetente egyszer azért elmegyünk vásárolni TSB-vel, ami nekem nagy segítség. Még ha sok beszélgetésre a maszkok alatt nincs is lehetőség. 

Ami még jó: pár napja nem gyújtottam rá. Érdekes, hogy a nikotin most nem hiányzik, csak a mozdulat maga. Lehet, hogy a testmozgás ellensúlyozza a kémiai függést, de nincs bennem nagy elhatározás, vettem is volna cigit talán már, csak mindig elfelejtem, hogy háromkor bezárnak. Most jólesik nem dohányozni.

Más tényleg nincs, ha jövő héten leadom a fordítást, leiszom magam. A zene ma is legyen valami nagyon jó. José James és Takuya Kuroda.