During Life

Kicsit elcsúsztak a napok, a vasárnap lett a szombat: álmos, nyugodt reggel, a semmittevés ígéretével. Persze az ígéret inkább csak magamnak szól, csak részben valós, pontosabb úgy mondani, egy szabadon választott tevékenységekkel teli nap. 

Hivatalosan ma van a madarak és fák napja, de valójában hetek óta a madarak és a fák napja van. Szeretem figyelni a madarakat és a fákat, mert függetlenek az embertől, nőnek és énekelnek rendületlenül, kötelességük az élet. 

Tegnap újra elkezdtem nézni az After Life című sorozatot, ami egy férfiről szól, aki elveszítette a feleségét, és ezt nagyon nehezen dolgozza fel. A sorozat praktikusan rövid epizódokból áll, a főszerepben pedig az általam nagyon is kedvelt Ricky Gervaist látjuk. Mindez csak azért jutott eszembe a madarakról, meg a fákról, mert az egyik részben azt mondja neki egy kedves, idős nő, hogy az élet nem csak rólunk szól, hanem másokról is. Az élet maga fontos. Egyfajta kötelesség nem feladni. (Ez utóbbit nem a nő mondja, csak én tettem hozzá.)

A sok, mindennapi tevékenységben, a munkában, a tennivalókban és a találkozásokban az élet kötelessége van. Nem erőlködésre, kedvetlenségre gondolok most, nem is parancsra, inkább valami egyértelmú iránymutatásra, amiben a lét egyszerű öröme szerepel indoklásként. Ez utóbbit persze a mindennapok zajában egy kicsit nehezebb meghallani, mint a szabadnapok csendjében. During Life. Ilyen sorozat is lehetne. 

Más nincs. Reggel óta készülődik bennem a fejfájás.