Köztes

Úgy tűnik, elmúlt a járvány, ami sosem volt igazán. Furcsa ez az egész helyzet, vagy furcsa lett a világ, nem is tudom. Mint amikor az ember úgy ébred másnaposan, hogy előző este nem is ivott semmit, és csak bámul maga elé, hogy mivan??

Amikor az információ koráról beszéltünk, azt hiszem legalábbis, kevesen számítottak/számítottunk arra, mennyire megnehezíti az életet a információdömping, és a tudás, meg a tájékozottság helyett milyen végtelenül zavarossá tudja tenni a mindennapokat. Bár ez azért sejthető lett volna.

Mindeközben nagyban megy az ország infantilizálása. Nem áll távol tőlem a gyermeki lét iránt érzett csodálat, de ha a hatalom infantilizál, az nagyon fel tud bosszantani. A nyunyogó, cukker néni, aki egyébiránt az ország tisztifőorvosa, a majd én megmondom, mit írhatsz ki a közösségi médiában rendőrapa mentalitása, a nem adok pénzt, majd én beosztom neked, a te csak ne szólj ebbe bele, te nem érted az összefüggéseket ésatöbbi. De azért ahogy egy rosszul működő családban a gyerek, az állampolgárok többsége is érzi, hogy apa titokban minden este mocsárrészegre issza magát a kurváknál, anya meg sírva alszik el. Vagy fordítva. Miközben a fél ország lövi magát intravénásan a koronavírus honlappal. Hát ez egy elég beteg konstelláció.

Arról, hogy apa és anya megváltozik, nem álmodom már, csak nézem, mint a szomorú kamaszok, hogy miféle szórakoztató fordulatokat talál ki államapu, és hova kurvul még hazaanyu. Mondanám, hogy szórakoztat, de nem szórakoztató, legfeljebb érdekes. Most például azt várom érdeklődve, hogy egy nullás vagy egykettedes betegszámnál apu hogy indokolja majd a további rendeleti kormányzást. Esetleg lehet majd hivatkozni a közelítő szúnyoginvázióra, a hőség ellen vívott háborúra, meg a fagylaltrémhírekre. De nem akarok ötleteket adni.