Nézőpontok

Ha a világ emberi viszonyait matematikailag kellene leírni, pontosabban geometriailag, akkor minden bizonnyal egy igen bonyolult ábrát kapnánk, melyben az egyes viszonyok nem feltétlenül lennének egymás tükörképei. Amit az egyik ember érez a másik iránt, az nem feltétlenül hasonlít arra, mit a másik érez az egyik iránt. Jutott mindez eszembe most az anyáknapjáról, mert a szülő-gyerek, illetve a gyerek-szülő viszony talán az egyik legjobb példája ennek a nem tükröződő, és főleg időben sokat változó viszonynak. Sokféle anya, sokféle gyerek keresgéli, találja vagy sem, a mindkettőjük számára megfelelő, egyensúlyi helyzetet. És persze ott vannak az apák is, akiknek ugyan bizonyos kultúrákban jut nap is, de ez itthon még nem bevett szokás. 

Szóval anya és gyerek sokféle van, mind másképp ünnepel, vagy nem ünnepel, a mintázat bonyolult csipke, ahány ember, annyiféle. Nekem tetszik amúgy ez, szeretem, hogy a világ ilyen változatos, hogy lehet ilyenkor szeretni, nem szeretni, emlékezni, nem emlékezni, süteményt sütni, vagy átértékelni, megküzdeni, bármi. Magánügy ez, de lehet róla beszélni, sőt talán kell is, ha már ott tart az ember az életben, hogy ennek szükségét érzi. Viszont csendben is lehet maradni. Szeretem, hogy mindez belefér ebbe, és hogy ez nem csak a szülői kapcsolatokra igaz, de mindenféle emberi kapcsolatra is. 

Más. Holnap érettségi, meg enyhítő intézkedések. Utóbbi, gondolom, csak addig, míg veszélyesen sok beteg nem lesz. Elég unalmas ez a pándémia, meg az egész ehhez kapcsolódó hörgés. Jó, tudom, nem szép ezt mondani, mert amúgy ez komoly dolog, de olyan hamar meg lehet unni a félelmet. És mivel a vírust minden bizonnyal el fogja kapni mindenki, arra kell gyúrni, hogy valahogy kijöjjön belőle az ember. Lehetőség szerint élve.

Más nincs, olvasom a sok felháborodott posztot, hogy Budapesten továbbra is szigorú lakhelyelhagyási korlátozások maradnak érvényben. Azért, azt hiszem, ez is bonyolultabb annál, hogy most akkor egy csomóan nem tudnak lemenni a balatoni nyaralóba. (Bár készséggel elismerem, hogy azért az rossz érzés lehet.) Mert ki tudja, mi a mögöttes szándék? Budapest szívatása? Vagy a vidéki lakosság emberkísérletbe való bevonása? Vagy egyszerűen ez tűnt megalapozott és felelősségteljes döntésnek? Nem tudom. 

Miközben azért érdekes az is, hogy az oly sok hátránnyal bíró vidék nem háborog, amikor azt látja, hogy a budapesti spárban szinte minden olcsóbb, hogy a tömegközlekedés egy csoda, vö. járnak buszok, nem csak óránként, vagy ha falvakról beszélünk, akkor nem csak napi négy busz van, hogy sokkal több az álláslehetőség, és sokkal többet lehet adott esetben keresni is, holott az albérletárak például egy egyetemmel bíró megyeszékhelyen sem sokkal olcsóbbak. Vagy háborog, de ez valójában nem érdekel senkit, mert az elmaradott vidék ugye... Költözzön ő is Budapestre, ha nem tetszik. Pedig milyen jó volna, ha lennének élhető városok vidéken is.
Na, de ez csak egy kóbor gondolat, csak az én nézőpontom, gondolom, más ezt is másképp látja. Hallgassunk inkább Jeff Goldblumot.