Utazás

Két napja morcos a május, de én nagy örömmel mondom, hogy végleg levetkőztem magamról a karantén minden nyomasztását. Karanténfrízón – írhatnám ki az ajtóra, de hát odakint is ez van, feléledt a város, nem kell tábla. Már csak az üzletek előtt hirtelen felkapott maszk emlékeztet minket az új világra. Talán már az sem sokáig. 

Hogy a megkönnyebbülés átmeneti-e, azt nem tudom, valahogy az az érzésem, hogy ha együtt is kell élnünk a jövőben ezekkel a világjárványokkal, talán már lesz valami ésszerűbb megküzdési stratégiánk, és sokkal kevesebb lesz a szorongás bennünk, hiszen ez is volt már. Tanulni meg ha a jóságot nem is lehetett belőle, felismerhetőbb, egyértelműbb lett a jó és a rossz, jobban kilátszott a mindennapokból, és ez azért akkor is tanulság, ha egyébként nem fekete-fehér a világ. Amolyan erkölcstani ismétlésnek jó volt.

Más. Most hogy vége a karanténnak abszolút semmiféle élet- vagy háztartási-, esetleg testprojekteredményt nem tudok felmutatni a napi sétán kívül. Nem nagyon lett hatalmas rend itthon, nem pakoltam át a szekrényeket, nem varrtam és kötöttem, nem lett kockás a hasizmom (megtalálni se nagyon sikerül sajnos, pedig pár napja már keresni keztem), és nem tanultam meg izlandiul. Mondjuk ezeket a dolgokat valójában nem is terveztem, csak a szekrényeket, de mivel az itthonlét nem szabadsággal és többletidővel, hanem kemény munkával párosult, hát nagy meglepetés ebben sincs.

Egyébként is mentes az életem a meglepő fordulatoktól, ami valójában nem baj. Lehet, hogy ez az öregség. (A mesteremberrel és a szállítóval való meglepően fordulatos cselekményszálat és idegbajt most kivettem a sztoriból, talán bosszúból beleírom egyszer őket egy gonosz történetbe.) A héten egyébként másodszor voltam TSB masszőzénél, és nagyon örülök neki. Jó keze van, meleg és gyógyító. Nem annyira, mint BH-nak, de egyrészt minden masszőr másképp dolgozik, máshogyan segít a testen, másrészt az adottságaik is másmilyenek. Nem lehet két ember egyforma. 

Más nincs. Várom a pénteket, meg az áldott szombatot. Sokat kellett várni, de nem bánom. Tanulságos utazás volt.