Vektorok

Van az emberi szándék, a törekvés a jó felé, a boldogulás és a boldogság, és van a világ, mint egy ellentétes vektor. Valami ilyesmire jutottunk reggel, miközben azért ez abszolút részigazság, mert olyan is van, hogy flow, amikor a világ nem ellentétes vektor, hanem velem egy irányba halad. 

Érdekes ezen gondolkodni, mert valahogy fontos volna tudni, hogy miközben a világot nem érdekli az én, az én meg bizonyos esetekben nem akar a világgal egy irányba haladni, pláne mostanság, hogy akkor ez mégis hogyan tud megvalósulni.  Nem tudom. Talán nem az akarás útján, talán valami más kell ehhez. Esetleg csak belefeledkezni a létbe, és mint az óceánban, megtalálni az áramlást. Ha sokat kapállódzik az ember, akkor megfullad.

Más. B hamarosan nagykorú lesz, dilemma az ajándék. Végül praktusan egy ágy mellett döntöttem, méghozzá a nagykorúságra való tekintettel egy dupla ágy mellett. Hátha. Tudom, hogy se nem kreatív, se nem grandiózus (csak a pénztárcám látja ez utóbbit másképp), talán nem is emlékezetes. Egy közös utazás valahova, egy autó, egy repülőjegy minden bizonnyal olyasmi volna, amire emlékszik az ember sok év után is, de egy ágy és egy jó könyv örök társaság. Meg egy fényképalbum, bár ennek most gyorsan neki kell állnom, hogy el is készüljön.

Más nincs, az érettségi szünetben a szülőkkel beszélgetek, próbálom egy kicsivel több odafigyelésre bátorítani szegényeket osztályfőnökként, miközben tudom, hogy ezzel aligha én vagyok a heti kedvenc. Sajnos ez is én vagyok. De csütörtökön legalább tartok egy online szülőit, ott majd jól kipanaszkodhatják magukat a hülye tanárokra, amit én empátiával hallgatok végig, hiszen ezt az oldalt is ismerem. 

Jó volna, ha másmilyen volna a világ, vagy legalább legyen tenger. Könnyebb volna a flow. (Rhiannon Giddenst nemrég találtam, és megkedveltem a hangját.)