Bentlévőségek

Ideges hőség van. Erre az ideges hőségre vagy hűségre (?) ébredtem, meg Hrabal könyvére: "Dear Bohumil. Csönd. Fekszem a sötétben. Magán álmodozom. My melancholy baby. Maga nekem egy kintlévőség."  Az jutott eszembe, mindenkinek lehet kintlévősége, de aztán meg az is, hogy ez inkább bentlévőség. Titkos, bensőséges valami. Innen a tegeződés. Innen a Te. Te nekem egy bentlévőség vagy. Ez nem nagy különbség egyébként, de mégis valami. 

Na de más. Már megint megijedtem a napoktól. Mérleg sajátosság, mintha valaki egyszer ezt mondta volna. Talán korlátok közt könnyebb az egyensúly. Ezt már én mondom, miközben a korlát lehet belső is. Ez valószínűleg valami életfeladat. Trapéz és. Vagy legyen inkább háló. Háló felett ugrabugrálni ugyanis tanácsosabb. Végiglégtornászni az életet. Az tetszik benne, hogy bátor, de nem ostoba. 

Egyébként az ember könnyen elfelejti a hőséget, amikor nincs meleg. Aztán amikor visszatér, a fejéhez kap: Hogy is felejthettelek el? A hőséget ez nem érdekli. Csak a munkámat végzem, asszonyom. Mindeközben azon gondolkodom, hol vannak a rövid szoknyáim. Magánnyomozások. Ha nincsenek, vennem kell. Amerikában a kislányoknak olyan szoknyákat árultak, ami alatt kisgatya volt. Ilyesmi nekem is jól jönne, nem a prüdéria, hanem az összeérő combok miatt. Piaci rés. Szeretném, ha egy szegény varrónő ebből súlyosan meggazdagodna. 

A másik probléma a melltartó. Télen sem kellemes, de nyáron halálos. Szeretnék olyan társadalomban élni, ahol nem elvárás az abroncsok közé szorított mell. Tudom, akinek kicsi van, az könnyen legyint, és felveszi a spagettipántost, de a D kosár felettiek aligha. Hacsak nem hanyatt fekszenek egész nap, de azért ezt még nyáron is nehéz megoldani. Kivéve, ha az ember meg van halva, de akkor nem jön szóba a melltartó kérdése. 

Más nincs. Attól tartok, ma be kell kapcsolnom a légkondit. Szomorú dolog ez.