Nyár

Bár itt a tanév vége lassan, jó sok a munka (főleg unalmas adminisztráció, de akad persze más is), úgyhogy alig van idő blogbejegyzésekre. Vagy idő még csak-csak akadna, de a reggeli meditációk után kicsit kisebb az igény itt is elmélkedni.  Főleg, hogy a fene se igazodik el a világ dolgain, és most még sorozatokat se kell nézni ahhoz, hogy az ember fegyvereseket lásson. A világ változik, most ez az újság, de hogy merre, az ebben a percben nem világos. Mindenesetre van egy olyan érzésem, mintha kezdene lecsúszni (vagy fel?) a sok álságos cicoma a politikusokról, és mintha egyre gyakrabban lógna ki a cseppet sem vonzó alfelük. (Főleg Amerikában, de az is lehet, hogy máshol is.) Hogy ez most akkor jó vagy rossz, azt se lehet tudni.

De hogy ne mindig ilyen kellemetlen dolgokról írjak, inkább elmesélem, hogy ma végre eljutok hajat vágatni. Ez a mostanra már igencsak idős fodrász gyerekkorom óta vágja a hajam, de ő maga semmit sem változott. Nem mindig ő vágja, ebben kevéssé vagyok lojális, ha sürgős, nincs időm kivárni, mire dolgozik, hát elmegyek máshoz, de aztán visszatérek hozzá, mert ő az, aki negyed óra alatt kész, és mindig tetszik az eredmény. Ideje már, négy hónapja nem látott fodrászt a hajam, ráadásul akkor is csak a ház alatt dolgozó nőhöz jutottam el. 

További vidámságra ad okott a boldog hétvége közeledte, és a tudat, hogy mindjárt vége a tanításnak. Én már alig-alig adok olyan feladatot, amit értékelni is akarok. Biztos van más tantárgy, ahol a kollégák még akarnak kicsit számonkérni, nálam van elég jegyük a gyerekeknek, inkább olyan feladatokat adok nekik, ami érdekes. Tegnap amúgy is egész nap drámaesszé-írást tanítottam az osztályom felhőleső tagjainak, akiknek fogalma nem volt róla, hogy kell ezt csinálni, viszont a magyartanárnál már rég elásták magukat. Talán kapok érte csokit év végén. 

Más nincs, szépen süt a nap, reggel jógáztam, és igazából már most elálmosodtam. Ma van Emma szülinapja, úgyhogy én ezen a napon mindig rá gondolok, hogy milyen jó, hogy barátok vagyunk. Ez is egy összetartozás, csak ehhez senki sem vicsorog. Jó így. Nyár van.