Nyár

Most, hogy végre kisütött a nap, és elég itthon egy trikó meg egy bugyi, tulajdonképpen bátran kijelenthetjük, hogy itt a nyár. Na jó, az igaz, a panelnyár talán kicsit kevésbé vonzó, mint a Nyár úgy általában, hiszen a betonfalak hamar túlmelegszenek, az egy oldalra nyíló ablakok miatt a kereszthuzat megvalósíthatatlan vágy marad, de van ventilátor, és senkit se zavar, ha éjszak pucéran fekszik az ember az ágyában. A szemben lakók is panelban laknak, és az ő hátukon pont úgy is csorog nap közben a víz, mint az enyémen, úgyhogy mindenki örül, ha éjszaka boldog szabadságban lélegzik a bőre, nem áll neki másokat kukkolni.

Amit nyáron a legjobban szeretek egyébként, az az, hogy több ideje jut az embernek saját magára. A reggeli jógára meg meditációra például, és egyáltalán lassabban lehet élni, mint az év többi részében. Persze klasszikus értelemben vett nyaralás nincs, de hát ez a világ már rég túl van azon, ahol a klasszikus szónak értelme volna. 

Szóval a nyár mindig szép, de az idei nyár szépségéhez azért feltétlenül hozzátartozik BH is, aki a kényszer szülte hosszú távollét után most gyakrabban tud jönni, mint valaha. Nagyon megnyugtató a közelsége: aludni és ébredni is jobb mellette. Talán úgy döntöttek az égiek, hogy annyi év móres után ajándékoznak nekem néhány gondtalan napot és éjszakát, és még az is lehet, mostanra tényleg megtanultam, az életben nem érdemes nagyon messzire tervezni, és leginkább a pillanatokat kell megbecsülni. Mindenesetre ezek az ajándék péntek-szombatok a maguk végtelen semmittevésével és egymásra találásával nagyon kellemes, valóságtól mentes kisvilágokká tudták magukat kinőni. (Azt persze nem mondom, hogy utána jólesik visszatérni a rideg hétköznapokba, de arra meg ott van a rendszeres meditáció és a jóga, ami majdnem mindig segít. Ha meg az sem, akkor még mindig rá lehet gyújtani.) 

Más nincs. Hétfőn munkanap van valami ostoba, végláthatatlan értekezlettel, ahol csak azért kell személyesen is megjelenni, hogy aláírjuk az értelmetlen dokumentumhalmazt, amibe a NAT alapján készült helyi tanterv is bekerült. Aztán néhány hétre el lehet engedni ezt az egész ingyencirkuszt is, és lehet abban reménykedni, hogy szeptemberig összeomlik az univerzum. Erre egyébként elég nagy esély van, úgyhogy én most néhány hétig inkább maradok az örömnél.