Álomgyár

Álomgyáros lettem. Mióta Anna önfeláldozóan kilízingelte nekem az egyik memóriahabos fedőmatracát, azóta is izgulok, Brad Pitt min alszik akkor nála, állandóan álmodom. Nyilván előtte is álmodtam, de most másképp alszom, nem fáj mindenem ébredéskor, kivéve, ha egy amszterdami álom közepén szólal meg az ébresztő, és ijedtemben úgy ülök fel, hogy súlyosan meghúzom a hátizmaimat. (Muszáj trenírozni magam, holnaptól lejár a vakáció, érkezik az újabb fordítási munka.)

Szóval másképp alszom, jobban, tovább és mélyebben mint eddig. Vagy ha nem is mélyebben, valahonnan sokkal messzebbről kell az ébrenlétig elküzdenem magam. Tegnap BH-val próbáltuk kideríteni, hogy mire is emlékszik a memóriahab, de az valahogy nem derült ki, viszont azt olvastam, hogy nagyon jó fibromyalgiában szenvedő betegeknek. Az Isten is nekem teremtette ezt a matractípust. Erre gyűjtök. 

Más. Lassan indult a reggel. Még a tegnap járt az eszében, akárcsak nekem. Hogy milyen szép volt. De ez egy másik nap, álmosabb, kicsit kedvetlen. Nincs kedvem például főzni, anyám problémáit megoldani, ésatöbbi szokásos vasárnapi nyűgösséggel foglalkozni. Ha rajtam múlna, csak szombat lenne. 

Más nincs. Isten és a lektűrszerző legyne hozzám irgalmas jövő héten is.