Július idusa

Miközben jönnek és mennek a frontok, a nyár időjárástól függetlenül tartja magát. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármivel is haladnék a Homeland epizódjain kívül, de hát az is micsoda öröm, hogy gyakorlatilag büntetlenül lehet elcsábulni napi két-három óra bámulásra. 

Próbálok keveset gondolni a tanévkezdésre, de ez a vírus és az aktuális politikai megoldások árnyékában nem is olyan könnyű, mint szeretném. Normálisan indul-e a tanév vagy sem, lesz-e időnk felkészülni a digitális oktatásra, vagy megint belevetjük magunkat a szikláról a semmibe... A bizonytalanság, és a közoktatás működésképtelensége, ami persze mindig is hozzátartozott az életünkhöz, most valahogy kontúrosabb. Miközben az is tény, hogy az élet egyáltalában véve is kiszámíthatatlan, valószínűleg ezt kellene megszokni. 

Más. Tegnap vettünk némi barackot TSB-vel, úgyhogy ma délelőtt lekvárt főzünk. Igazi nyár ez is, bármennyire is borult van, mert az ember csak üvegbe zárja a napfényt borúsabb napokra. Meg egyébként is, az egymás mellett sorakozó üvegek az élet cselekvésekben megnyilvánuló értelmét is illusztrálják: tenni a dolgunkat maga az élet. A lekvár a küldetés része. 

Más nincs, csak apró és nagyobbacska nehézségek, meg az öröm, hogy most ez végül mégis itt a szabadság. Már csak az olvasáshoz, meg a nyelvtanuláshoz kellene valahogy visszatalálnom.