Vakáció

A legkülönösebb dolog az életben talán pont az, hogy egyszerre véges és végtelen. Olyasmi, mint gyerekkorunkban a nyári vakáció, tudtuk, hogy vége lesz, de minden nap maga volt az örökkévalóság. Aztán a gyerekkor egy időre eltűnik, a végtelenség pedig kicsit halványabb lesz, amerre néz az ember, a végességet látja. Aztán, ha az égiek kegyelméből megöregszünk, megint több a végtelen a napokban.

Más. Idén három héttel később lesz a túlfogyasztás napja, mint tavaly, ami jó hír, de azért alapvetően nem sokat változtat azon a tényen, hogy az emberiség még mindig túl sok erőforrást használ fel. Azt is olvastam, hogy micsoda szerencse volt a geológusok számára, hogy elcsendesedett a Föld, mert így jobban hallották, mi van a kéreg alatt. Nem is gondoltam, hogy nem csak engem zavar ez a nagy zaj. Főleg mióta volt egy átmeneti csendesebb periódus, sokkal zavaróbb számomra a város zaja. 

Más nincs, négy hónap után ma moziba megyek M-mel. Szülinapja volt, ebből az alkalomból nézünk meg valami könyves thrillert. Nem is tudom, fura lesz moziban filmet nézni. 

Egyébként meg nyár van, találtam ezt a Dennis Lloyd nevű fiút, aki nem csak jól énekel, de olyan szépen is van tetoválva, hogy megint feltámadt bennem a vágy, hogy magamra varrassak valamit. Talán nem is ártana ennek a hazai közoktatásnak pár szénné tetovált tanár. Legalább lenne valami szabadságszaga az egésznek.