Rózsika

Hogy ma kilenc előtt sikerült gép elé ülnöm, azt fantasztikus előrelépésnek veszem, bár arról egyelőre továbbra is nulla elképzelésem van, mi a fenéhez kezdek majd jövő héten, amikor az elvárás semmiképp sem az lesz, hog tízig érjek be a munkahelyemre, nem is beszélve az azt követő hétről, amikor meg már tanítás lesz, szóval nyolcnullaötkor nekem elvileg frissen, fiatalosan (hehe) kell nekirugaszkodnom az életnek. 

Aluszékony lettem vagy mi, amiről egy kicsit talán BH is tehet, mert megtanított aludni, meg persze én magam is, mert megszerettem ezt a munka szempontjából nem túl hatékony elfoglaltságot. Nem haragszom magunkra, nem azért írtam ezt, hiszen jobban érzem magam, sőt az évek óta a szemem alatt tanyázó, mélykék árok is világosodott egy kicsit, szóval minden oké, a testem örül, csak az agyam kattog idegesen, hogy mégis mi a fenéhez fogok kezdeni ezzel az öreges munkatempóval. 

Más. Tegnap letudtam pár egészségügyi vizsgálatot, de hála Emmának, a vérvételt egyszerűsített üzemmódban, az intézményükben működő rendelőintézetben abszolváltam, várakozás, bejelentkezés, és egyéb szokásos baszakodások nélkül. Utána beszélgettünk egy kicsit a világ állásáról, és arról a nyomott hangulatról, ami eluralkodni látszik körülöttünk. Apokaliptikus hangulat van, erre jutottunk, meg arra, hogy ez nem feltétlenül az emberiség pusztulásának, inkább az anyagias létbe ragadt világ végének ígérkezik. 

Ez a fura, rossz előérzet esténként tovább marad velem, mint szeretném, de az is lehet, hogy a síráskényszerbe belejátszik az allergiám: folyik az orrom, reggelre porszáraz minden légutam a gégémig, és már sikerült a testemnek némi váladékot elraktározni a tüdőben is. Így fuldokolunk mi, allergiások. (Nem tartom kizártnak egyébként, hogy hamarosan egészségügyi menedékjogot kérek egy északi államban, ahol nincs parlagfű.)

Más nincs, álmos vagyok, és azt szeretném, ha elringatna valaki. Vagy legalább lenne egy kertem hintaággyal. Esetleg függőággyal. Vagy csónakkal. Ezek hiányában viszont ma kénytelen leszek a kedves, arquiliai fickó kezére adni magam, meg ezzel a brazil fazonnal ringatózni egy kicsit.