Terasznap

Már nem is tudom, mióta nincs a Terasz, és valójában arra sem emlékszem, meddig volt, mégis úgy tűnik, szerencsések vagyunk, az ott megteremtett időtlen jó örökre velünk maradt.

Tegnap Terasznapot tartottunk hármasban: TSB, Mihály és én. Egy nap együtt, amikor az esős idő miatt Fonyódig sem jutottunk, viszont kávéztunk egyet a Garatban, aztán sétáltunk az orfűi tó körül, míg végül TSB teraszán zártuk a közös napot pokrócba burkolózva, zsíroskenyérrel és pálinkával. (No meg Unicum Nexttel.) 

Jók vagyunk mi így hármasban, hiába a távolság, ahogy Mihály írta is este: ez még mindig működik. Ki tudja, miért? Talán mert igazi elfogadásra épülő barátságot sikerült teremtenünk évekkel ezelőtt, ahol mindhárman azok lehetünk, akik vagyunk. Mindenesetre tényleg jó együtt lenni, mindig van nevetés, meg vigasztaló szó, együttérzés, józan helyzetértékelés, és nyilván ezeknek a dolgoknak köszönetően az együtt töltött időben nyoma sincs semmiféle szorongásnak. A mi kis hármasunk a mindennapok nyomorúsága ellen való legjobb orvosság.

Talán az is érdekes ebben az egészben, hogy bár az elmúlt években fizikailag messze kerültünk egymástól a mindennapokban, a feltétel nélküli szeretet lélekben egymás mellett tartott minket. Három, egymástól elszakíthatatlan nő. Egy igazi moai.

TSB közelgő költözésével szeptembertben még egy kicsit távolodunk egymástól földrajzilag, de azt hiszem, ez sem fog már számítani. Bár nem irigylem, hogy új városban kell önmagát újra felfedeznie, mindig itt (vagy bárhol) leszünk neki. 

Ha azt mondom, ez a hármas barátság meghatározó az életemben, akkor talán keveset mondtam. Az egyik legfontosabb dolog, ami felnőtt koromban történt velem az, hogy mi összetalálkoztunk. Talán félre is vezető, ha azt mondom, barátság, mert inkább a lét valamiféle rendíthetetlen alapja. Otthon.

Szép volt a tegnap, és az elkövetkező napok is azok lesznek. Ma vacsoracsata a két másik nagyszerű barátnőnkkel, aztán holnap talán lekvárt főzünk hármasban, a hétvége az örömé, hétfőn pedig elutazom, hurrá nyaralok, a béna karantén óta először találkozom élőben a távoli barátokkal.

Vidám, barátságos, napsütötte lesz az augusztus. Régen volt ilyen.