Tovább

Minden változik. Ez néha jó, mert nem marad velünk a rossz örökre, néha kevésbé, hiszen a jó is jön-megy. Nem a morálról beszélek, bár hibák, vagy ha úgy tetszik, bűnök, nélküli ember nincs. De talán nem is baj, mert nehéz volna közhelyek nélkül nézni az emberi életre, ha minden állandó volna benne. A jó és a rossz dolgok önmérsékletre és empátiára tanítanak mindannyiunkat, és arra is, hogy dolgunk van önmagunkkal. 

Sok jó és sok rossz dolog történt velem az elmúlt években, aminél nagyobb áldást aligha lehet elképzelni, mert rengeteg fontos dolgot tanultam meg magamról közben. Főleg azt, hogy örömteli ember vagyok, de azt is, milyen nehéz megőrizni ezt az örömet önmagamban. Illékony a jókedvem és az elégedettségem. 

Mindez a kissé érdektelen gondolatsor azért jutott ma reggel eszembe, mert most rossz. Annyi év napsütéses baráti közelség után ma reggel elutazik TSB. Nyaralni megy, de aztán már nem ide jön haza, hanem egy másik városba. Persze gyakran jön majd, és a barátság sem olyasmi, ami csak úgy elkopik, de a távolság mégis megváltoztat valamit. Nem azért, mert akarjuk, hanem mert ez a dolgok rendje. 

Még nem tudom, milyenek lesznek a hétköznapok nélküle, megoldjuk nyilván, boldogulunk, lesznek új barátaink, mégsem tudom nem veszteségként megélni a távolságot. Persze hozzá vagyok szokva a veszteségekhez, a távkapcsolatokhoz, és vannak megküzdési stratégiáim is: gyakran meditálok, B tervnek meg mindig ott a munkamániám, ami jól jön a nehéz pillanatokban. 

Nem búcsúztunk el tegnap, csak megöleltük egymást. Most egy kicsit nem tudom, hogyan legyen tovább.