Úgyis

 Ha okosan kellene mondanom valamit a mostani helyzetről, akkor egyrészt talán a zavaros kifejezés volna találó, másrészt viszont az is lehet, hogy a helyzet mindig is zavaros volt, csak most más a perspektíva. 

Többen is írták már, ez a mostani bizonytalanság sok mindenre tanít minket. Elsősorban arra, hogy a szolidaritás és a szeretet (a gyűlölködés hiánya), az empátia, az anyagi javak elsődlegességétől való eltávolodás segít az emberiség fennmaradásában. És minél gyakrabban tapasztaljuk meg ennek éppen az ellenkezőjét a mindennapjainkban, annál nagyobb hangsúlyt kap ez a dolog.

Sok minden zajlik most itthon és persze a világban is, a járvánnyal párhuzamosan meredeken nő az elégedetlenség, ami hol agresszióban, hol szolidaritásban nyilvánul meg. Nekem a szolidaritás a kedves, mert meggyőződésem, hogy az agresszió csak pusztít, és bármennyire is alternatív útja az emberiség fennmaradásának, alaposan megkérdőjelezi az így fennmaradó élet minőségét. 

A kérdés, legalábbis én azt hiszem, nem csak az, élünk-e, hanem az is, hogyan akarunk élni. Egymást letiporva, a másik hátán felemelkedve vagy egymást segítő szeretettel? És az is kérdés, hogy halunk meg. Rettegve, hogy odavész a pénzünk, vagy a lélek gazdagságában megnyugodva? Talán tegnap vagy tegnapelőtt olvastam egy szép posztot Steiner Kristóftól, hadd idézzem, mert ennél szebben én sem tudom mondani:

Sometimes I wish all my belongings were a pair of sandals, a soft blanket, and my sunglasses. That way I'd be the richest person in the world - free from all obligations, never having to worry of ever loosing all what I gathered & own. But it takes a lot of courage to achieve such wealth. Only the bravest ones can let go of the illusion of possessions being the measure of prosperity.

A nem birtoklás a bátorság talán legfontosabb megnyilvánulása, mert a világba és az emberiségbe vetett végtelen bizalom meglétét feltételezi. A félelem, a rettegés nagyon sokszor ered a bizalmatlanságból. És nem azt szeretném ezzel mondani, hogy ehhez valamiféle transzcendes hitre van szükségünk. Épp ellenkezőleg. Aki a tudományban tájékozott, ismeri a természettudomány összefüggéseit, az sokkal nagyobb bizalommal viseltetik a világ iránt. Az atomok, molekulák, kvantumrészecskék stb. nem hazudnak, nem háborúznak, és nem gyűlölködnek: csak teszik a dolgukat. Ha a szolidaritásig nem is, legalább eddig jó volna eljutni. Szót érteni egymással, és tenni a dolgunkat. 

Más. Mi tesszük a dolgunkat az iskolában. Tegnap olvastam egy nyugtalanító posztot lefekvés előtt arról, hogy a tanárokat áldozza be (fel?) a kormányzat a gazdaságért. Rossz kedvem lett, egy kicsit meg is ijedtem, ijedős vagyok sajnos, de aztán inkább kialudtam magam, és reggelre arra jutottam, ha jól magamba nézek, soha nem rettegek az osztályteremben. Ott vannak a gyerekek, akik tanulni jönnek, hogy leérettségizzenek, hogy tovább tudjanak majd tanulni, hogy használni tudják az angol nyelvet.  

Nem érünk rá most félni. Hát kiterítenek úgyis.