Gyakorlat

 Kevés jobb dolog van, mint péntek este kikapcsolni a telefon ébresztőjét, és végre akkor kelni, amikor az ember teste jónak látja. Válogatás a modern, nyugati ember kis örömeiből. Vol. 1. Vegyük még hozzá a reggeli, forró kávét, ami meg maga az univerzum csodálatos, végtelen feketeségének csábítása. Már csak akkor lehetne tökéletesebb, ha valaki csillagokat hintene rá.

Jó hír, hogy mára egy kicsit sikerült lejjebb csavarni az agybaj gázlángját. Az elmebeteg szülőkkel való heti kommunikációm kimerítette a türelmi raktáraimat, de a légzés sokat segít, és visszaszoktam az utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt zenehallgatásra is. Szórakoztató rájönni, hogy a zenét, amit a gyerek mutat, az ember már öt évvel ezelőtt ismerte és szerette, csak közben elfelejtette. Kicsit ijesztő, úgyhogy el is határoztam, hogy listát írok a kedvencekről. Még, jó, hogy a moly amolyan adatbázisként megmaradt. Másra már nemigen használom. 

Más. Azt tervezem, hogy hétvégén belehúzok a fordításba, így október második felére már csak száz oldal marad a szövegből. Száz oldal magány, írhatnák saját regényük borítóira a fordítók. Amúgy ebből a könyvből megint tanultam valamit: ne írj olyasmiről, ami nem érdekes, és semmiképp ne írj bele egy könyvbe szexjelenetet, ha nem tudod, mitől jó a szex.  

Más nincs, mindenki hülye, az egyetlen vigaszunk az élet. Mert nem is értem, de van abban a tényben valami bájosan és abszurdan örömteli, hogy levegőt veszünk.