Merre

 Szoktam fura leveleket kapni. Nyilván sok fura levél van, de szerencsére többségük az automatikus szemétládában végzi. Én ennek nagyon röülök, amúgy is túl sok dolgot kell megválaszolni, jó, hogy az irreleváns és rosszindulatú, lehúzós dolgokkal legalább nem szembesül az ember állandóan. 

Szóval klassz ez a spamszolgáltatás, az én életem sokban megkönnyíti. Persze van pár levél, ami valamiért átjut a google figyelmes szűrőjén. Többnyire magánleveleknek álcázott hírdetések, meg nem is tudom mik. Ezeket sem olvasom el, pedig néha nagyon ötletes címeket adnak nekik a szerzőik, csak hát eleve utálom, hogy éjjel pittyeg a telefonom, vagy nap közben gondolom egy pillanatra, hogy valami fontos levél érkezett, amit meg kell válaszolnom.

Ma reggeli levélíróm például nagyon ütős mondattal kezdett: Merre vagy? Nem olvastam el a levelét, biztos valamit vennem kellett volna akciósan, vagy kattintanom kellett volna valami marhaságra, de arra gondoltam, köszi, ez egy fontos kérdés, átgondolom. Át is gondoltam, és elégedetten állapítottam meg magamról, hogy itt vagyok. 

Na most ez talán evidencia, de nekem valójában nem az, mert gyakran vagyok fejben máshol, merengek az időben előre vagy épp hátra, és nehezen tudok koncentrálni az aktuális teendőkre. De most, ezen a taknyos, szürke és hideg októberi reggelen pont ott vagyok, ahol. Jellemfejlődési eredmény. Nem mondom, hogy életem legszebb helye ez az itt, de békés. Csend van, szerelem, és odafigyelés. Odabent érzés. Már csak egy fotel kellene ebbe az ittbe, ahol olvasni meg kötögetni lehet. Egy olyan nagy, vörös fülesfotel lábtámasszal.