Munkanap

Ma reggel az jutott eszembe, milyen jó, hogy megint szombat, de aztán rájöttem, hogy péntek van. Megzavart az ünnep. Évforduló van, szaporodik az emberben ez-az. Jó volna az idegen anyag mellé valami bölcsességféle. Erre persze nincs semmi biztosíték.

Az elmúlt napokban sokat beszélgettünk BH-val a közösségi médiáról, arról milyen különösen ártalmas az életünkre, és hogyan lehetne tenni az ellen, hogy megváltoztasson minket embereket. Ő radikálisat lépett, én nagyon óvatosan vizsgálom, tudok-e úgy jelen maradni, hogy megőrzöm az identitásom. Mióta komoran figyelem az algoritmusok leplezetlen beavatkozását mindenbe, aminek köze van a klasszik közösségi médiához, egyre kevésbé látom ezt kivitelezhetőnek. Néha, amikor nyakon csípem, a hideg futkos a hátamon attól, milyen mértékben igyekszik beavatkozni az életembe, a gondolkodásomba, abba, mire vágyjak, mit szeressek, minek örüljek, de főleg kit és hogyan gyűlöljek.

Azt hiszem, amikor pár hete nosztalgikusan idéztem fel magamban egy blogger halála kapcsán a freeblogos időket, akkor valójában az értelmes párbeszéd hiánya fogalmazódott meg bennem. És lehet azt mondani, hogy például a Facebook csak egy eszköz, sajnos ez egyáltalán nem így van. Ez valójában a gépek, a mesterséges intelligencia uralma felettünk. Ez az a jövő, amitől tartottunk. 

Persze én nem biztatok senkit semmire, viszont én magam megfontolom, hogy esetleg kizárólag a személyes fiókom tartom meg, mert így talán korlátozni lehet az addikciót és a manipulációt valamennyire. A személyes fiók sajnos a diák- és szülőcsoportok, a rokoni kapcsolattartás miatt aligha számolható fel egyik napról a másikra.

Más nincs, ma is dolgozom, ünnep ide vagy oda, de este azért ünneplünk a lányokkal.