Munkás

 A hétvége a nyugalmas indulás után elég kaotikusra sikeredett, de mostanra már túl vagyunk az első két osztály karanténjának sokkján. Legközelebb, ha lesz legközelebb, már nagyobb rutinnal indulok majd neki a tennivalóknak, és még kevésbé veszem a lelkemre a hülye kérdéseket, meg a nyűgös megjegyzéseket, akár szülőktől, akár diákoktól érkeznek. Mindent meg lehet szokni, gondolom, ennek ez lehet a tanulsága.

Persze az, hogy semmiféle használható protokoll nincs, és hogy önbevallás alapján mennek a dolgok, nagyon is nyugtalanító, de egy csomó dolog nem rajtunk múlik, szóval azon kívül, hogy lelkiismeretesen teszem a dolgom, aligha tudok mást csinálni. Az osztályom, és egy másik is karanténba került, így az ő óráikat online tartom ezen a héten. Ez a megoldás egyébként elég jól bejött, vannak nyertesei is, hiszen mindenki megszólal órán, nem csak azok a diákok, akik egyébként leuralják a terepet az aktivitásukkal. Valójában nem volna rossz heti váltásban egy-egy osztályt/évfolyamot otthon tartani, mert így picit lehetne csökkenteni a kontaktokat, meg az iskolai népsűrűséget.

Más. Lassan, kínosan lassan, de haladok a regénnyel, már csak kilencven oldal van vissza. Jobb volna, ha ügyesebben be tudnám osztani a munkát, és nem a határidő előtt kellene túlhajszolni magam, de ezt a készséget egyelőre nem sikerült elsajátítanom. Szóval október végére befejezem, úgyhogy aztán már csak a pénzbehajtás van hátra, bár az nekem lelkileg sokkal fárasztóbb, mint maga a munka. Megalázó, hogy az embernek könyörögnie kell a pénzért, amiért megdolgozott. De már ezt sem veszem a szívemre, és már a visszaigazoláskor megírom a főszerkesztőnek, hogy ha nem érkezik meg a pénz időben, akkor közjegyzőhöz fordulok. Hátha egyszer leesik a kiadónak, hogy nem érdemes szórakozni a fordítókkal, bármennyire is kedves emberek. Maximum veszek nekik egy darts táblát a fényképemmel.

A könyv egyébként igazán rossz, de lassan ezt is megtanulom elengedni. Az olvasás viszont nagyon hiányzik, mert ilyenkor, bármennyire is igyekszem, nem tudok könyvekre koncentrálni. Viszont megjelent egy új Nesbo kötet, úgyhogy ha leadtam a fordításokat (közben még van egy cikk is), akkor megjutalmazom magam. 

Más nincs, holnap B is érettségizik, aztán hosszú hétvége, hétfőtől pedig a fordítás mellé, a tanítás helyett, az emelt szintes dolgozatok javítása kúszik be a feladatok közé. Ráadásul egy tök béna javítási helyszínen kell javítanunk, de majd kihasználom az alkalmat, és odasétálok minden nap, legalább a lépésszámlálómnak legyen egy kis öröme. Szóval az őszi szünetet is végigdolgozom, de legalább reggelente alhatok, amíg akarok. Meg ha az égiek is úgy akarják, BH is itt lesz egy picit. Egyébként meg épp olyanok ezek a napok, mint annak idején a Munkás, nincs rajta füstszűrő, de amíg szívod, életben vagy.

Zenének legyen a Calexico és az Iron & Wine, mert mindkettőjükért odavagyok, és akik tavaly novemberben felléptek a Müpában, de nem jutottam el a koncertjükre. Legalább egy tisztességes rádió kellene, ahol igényes zenét játszanak...