Advent

 A fény eljövetele. Nagyjából ez szokott eszembe jutni az adventről, de most, ezekben a sötét időkben különösen fontos, hogy fel tudjunk mutatni valamit a gonoszsággal szemben. 

Az elmúlt napokban sok mindent olvastam, amit nem kellett volna, és akadt olyasmi is, amit végig sem tudtam, mert ártott volna: a gyűlölet és a haszonlesés felöklendezett gyomortartalmában könyékig turkálni már nem volt kedvem. Könnyebb volna egyszerűen semmit sem tudni, de közben meg mégis tudni kell ezt is. Hogy hogyan reagál az ember, az már más kérdés. Lehet azon vitatkozni, hogy ugrani kell-e mindenre, de csendben maradni, elfordítani a fejet, baj. Nem azért baj, mert aki hülyeségeket beszél, az valaki, hanem mert a rendszer engedélyével/kérésére/biztatására teszi. Ha már annyira a kereszténységgel dobálóznak, akkor nem lenne baj, ha szemügyre vennék a keresztség megújításának szövegét. A sátánnak ellene kell mondani. Ehhez Karinthy szövegét ajánlom, amit DTK Elviszlek magammal című műsorában például Nagy Zsolt mond el. Érdemes elgondolkodni rajta. (Köszi Gofrinak az ajánlóért.)

Más. Teljesen a végére értem minden fordítandó szövegnek, most már pihenés van, és mindent, amit innentől fogva csinálok a munkámon kívül, már csak szerelemből teszem. Olvasok, filmeket nézek, interjút szerkesztek, játszom, kötök, barátkozom, és ööö... visszatérek a tornához, jógához ésatöbbihez, mert szegény testemet is rémesen elhanyagoltam az utóbbi időben. Még jó, hogy nem rest üzenni, hogy igényei vannak. Most az advent beköszöntével azt is érzem, mintha előbb kezdődött volna a karácsonyi szünet, és végre rendesen lehet örülni, és ki is lehet aludni magát az embernek. 

Más nincs, BH itt volt, úgyhogy most öröm is van, meg csendes melegség szívtájékon. Mindez a hideg szürkeségben olyan, mint valami puha, meleg sál. Magunknak kötöttük.